Hevesi Napló, 2. évfolyam (1992)

1992 / 3. szám - TUDOMÁNY - Török József: Az igazi communio fogalma

lyek ugyanakkor látható valóságok - keresztül gyakorolja Krisztus a történelemben prófé­tai, papi és királyi feladatkörét az emberek üdvösségéért. Az egyházi communio látható és láthatatlan elemei közötti kapcsolat teszi az Egyházat az üdvösség szentségévé. Az egyházi közösség - melybe mindegyikünk a hit és a keresztség révén belegyökerezik - a maga központját és erőforrását az Eucharisztiában találja meg. A keresztség végered­ményben inkorporációt jelent abba a testbe, melyet a föltámadott Krisztus az Eucharisztia segítségével épít és éltet, oly módon, hogy egyedül és kizárólagosan csak ezt a testet (ami a katolikus Egyház) lehet valóban Krisztus testének nevezni. Az Eucharisztia a forrása és teremtő ereje az Egyház tagjai között fennálló közösségnek, pontosan azért, mert minden­kit magával Krisztussal egyesít. Az eucharisztikus ecclesiologia fölfedezése ezt a vitathatatlan értéket tartalmazza, de ha a helyi egyház jelentőségét ebben a viszonylatban túlhangsúlyozzuk, akkor súlyos tévedé­seknek leszünk áldozatai. Mint például azok, akik azt hangsúlyozva, hogy ott, ahol az Eu- charisztiát ünnepük - vagy teljesebb megfogalmazással az eucharisztikus áldozatot bemutatják -, az Egyház misztériumának teljessége oly fokban válik jelenvalóvá, hogy az Egyház egységének, egyetemességének összes többi összetevőjét, mint nem lényegest el lehet hanyagolni. Mások még radikálisabban fogalmazva tévesen azt állítják, hogy a Jézus nevében összejött közösség - lett légyen kisközösség vagy bázisközösség - önmagában hordozza az Egyház különféle lelki hatalmait, ide értve az Eucharisztiához kapcsolódó lel­ki-papi hatalmat - meghatalmazást is, mondván: az Egyház a bázisból születik. Párt szü­lethet bázisból, de Egyház nem. Jézus nem pártot - baráti kört, hanem Egyházat alapított. Ezek a föntebb említett és más, hasonló tévedések nem vetnek számot azzal, hogy éppen az Eucharisztia az, ami lehetetlenné teszi a helyi egyház autonómiáját, az egyetemes Egy­háztól való függetlenségét. Az Egyház egysége ezen túlmenően az episcopatus egységén is nyugszik. Annyira, hogy az egyházakból egybeálló egy Test eszméje megköveteli annak az Egyháznak a létezését, ami Feje az egyházaknak és ez pontosan Róma Egyháza. Az episcopatus egysége magában hordja annak szükségességét, hogy létezzen püspök, aki Feje a püspökök testületének, s ő nem más, mint Róma püspöke. A pápa, mint Péter-utód, örökös, látható alapja és lényegi összetevője az apostolutód-püspökök egységének, s ezen túlmenően az egész Egyház egy­ségének. Az apostoli successio következtében ez az egység folyamatosan fönnmarad, az Egyház identitását biztosítja és beteljesíti. Az Eucharisztia egysége, az apostolutód-püspökök egysége Péterrel és Péter fősége alatt nem az Egyház egységétől független gyökerek, hanem lényegileg kapcsolódnak egymás­hoz, mert Krisztus az Eucharisztiát rendelve apostolainak hatalmat adott. Az Eucharisztia valamennyi érvényes ünneplése ezt az egyetemes közösséget fejezi ki Péterrel és az egész Egyházzal, s ennek ellentéteként, az érvénytelen, színlelt ünneplés az egység megvalósu­lását hátráltatja. A nem katolikus keresztény közösségekben számos elem létezik, amely egy bizonyos fokú, de nem teljes communio reményére feljogosít. A teljés közösséghez azonban az egy keresztség mellett az egy Eucharisztia, egy hierarchia is hoz­zátartozik, s az Egyház ezekről soha nem mondhat le. íme, röviden - vázlatosan ez a Mater Ecclesia tanítása az igazi communio tárgyában. Önöket, most felavatott doktor-társaim, esküjük arra kötelezi, hogy ami munkát elkezd­tek, ilyen szellemben tovább folytassák. Az Alma Mater ezt adja útravalóul, s mert a tanító- hivatal által szavatolt igazság, ki fog tartani teológusi pályafutásuk során mindvégig. Török József 18

Next

/
Thumbnails
Contents