Hevesi Napló, 2. évfolyam (1992)

1992 / 3. szám - TUDOMÁNY - Bosák Nándor: Teológiai oktatás Egerben a XVIII. Században

Teológiai oktatás Egerben a XVIII. században

A reformáció által megtépázott katolikus egyház a 17. és 18. században megújult, hitéletében, szellemi kultúrájában gazdagodott. Ezért megfelelőbb ezt az időszakot a „katolikus megújulás" korának nevezni a negatív és egyoldalú „ellenreformáció" elnevezés helyett. Az egyházi barokk ennek a megújult, életerős, kirobbanó szellemiségnek a megnyilvánulása. A megújulás teológiai és egyházfegyelmi alapjait a TRENTÓI ZSINAT (1545-1563) rakta le. A zsinati atyák a XXIII. ülésen, 1563. július 15-én foglalkoztak a papnevelés megreformálásának kérdésével. Úgy látták, hogy megújulás csak jólképzett, elkötelezett papok munkája révén valósulhat meg. Ezért a zsinat elrendelte, hogy minden püspök egyházmegyéjében létesítsen szemináriumot, ahol a papokat lelkileg és szellemileg fölkészítik szolgálatukra. Ekkor már a zsinat atyái előtt konkrét példa is állott. Ui. 1551-ben Loyolai Szt. Ignác megszervezte Rómában a Collegium Romanumot, mely a teológiai oktatás központja lett. Ezt követte a német, majd a magyar Collegium megalapítása, és a kettő egyesítéséből született meg a Collegium Ger- manicum et Hungaricum. Ezek az intézetek voltak a minták, amihez a zsinat határozatainak megvalósításában igazodtak Európa-szerte. A szemináriumok és a Jezsuita rend tevékenysége, a tanítás és tudományok területén vállalt szerepe adta a katolikus egyház 17.-18. századi megújulásának szellemi gerincét.

Magyarországon ez a folyamat elég korán elkezdődött Oláh Miklós működése révén, majd nagy lendületet vett Pázmány Péter idejében és személyében (a 17. sz. első harmada). De igazi kibontakozása a 18. századra tehető, különösen itt Egerben, hiszen csak ekkorra szabadult fel a város a török iga alól (1687.). A lemaradást azonban ez a város rendkívüli lendülettel behozta.

Csak egy érdekesség: Az egri egyházmegyét 200 éven keresztül 1625-1822-ig (29 év megszakítással) olyan püspökök kormányozták, akik a Germanicum-Hungaricumban készültek fel a papságra. Vagyis hozták azt a megújult, tettrekész szellemiséget, mely a barokk korra olyannyira jellemző. Amit tehát Egerben egy Telekessy, Erdődy, Barkóczy vagy Eszterházy püspök alkotott, az bár egy kis városban történt, európai mértékű. Ebben az összefüggésben kell tekintenünk arra a munkára is, amit a teológiai oktatás területén tapasztaltunk.

Eger 1687. dec. 7-én szabadult fel a török megszállás alól. A felmentő seregekkel egyidőben érkeznek a jezsuiták, akik már a következő évben megkezdik a tanítást, szervezik gimnáziumukat. A jezsuiták és a jezsuita gimnázium volt az a bázis, amire az egri püspökök kezdetben a teológiai oktatást is építhették.

A kezdeményező és elindító Telekesy István püspök volt. 1699-ben foglalta el püspöki székét és siralmas állapotokat talált a városban és az egyházmegyében. Aggasztó volt a paphiány, vármegyék voltak az egyházmegye területén, ahol egy-két katolikus pap tevékenykedett csupán. Ezért Telekesy püspök első feladatának tekintette a papképzés megszervezését. Az egyházmegyében már működött Kassán a jezsuita egyetem és az un. Kisdy féle szeminárium, de ezek csak részben tudtak megfelelni az igényeknek. Ezért Telekesy Egerben is szeminárium alapítását határozta el.

19