Hevesi Szemle 18. (1990)
1990/ 1-2. szám - VÉSŐ - PALETTA - Farkas András: Csonka Erzsébet és Ferencz Tamás munkái
még azt is hozzávesszük, hogy a mi itteni szerethető, de meg nem tartható szerelmeinket, testieket és lelkieket vegyesen át szeretnénk vinni — embervoltunkban? Mikor tudjuk, hogy a lélek távozik egy irányba, és a test lehull a mélybe? És az emlékei? És a műltj a? És a felírhatatlan, a megismételhetetlen csoda, aminek részeseivé tett a Tér meg az Idő? Itt kérdez vissza József Attila néhány versillusztrációja és a Titokleső, ahogyan a végtelenített pillanatban keresi önmagát? Vagy valami mást? Nehéz felelősség útj ukra indítani ezeket a fiatalokat. Nem szeretnénk nagyobb terhet tenni a vállukra, lelkűkre, mint amit elbírnak. Nem is akarnánk, hogy a külső kényszerek, mint a karrier vágya, vagy az anyagi világ vonzása terelné őket máshová, mint ahol a sorsuk szerint lenniük rendeltetett. De gondolatainkat leírtuk, mert a bátorítás, az esetleges megértés vagy beleérzés segíthet az eligazodásban. Farkas András 84
