Hevesi Szemle 18. (1990)
1990/ 1-2. szám - VERS - PRÓZA - Páskándi Géza: A költő visszatér
szimultán díszletet. Nyüzsgést, mozgást, átbeszéléseket a terek fölött. A természeti környezet kihasználását. A zenefajtáknak, stílusoknak is széles skálán kell mozogniuk, hiszen — az emlékezetben még — kavarog minden. A játékban túlsúlyban a mondott szöveg uralkodik, mert a darab eszméit, az alakok némelyikének drámai lélektanát ez közvetíti leginkább. „ E nyári színpadra (Margitszigetre) írott zenés színi játék (neomelodráma) esztétikai-stiláris főszereplője sokszor az irónia, humor, szatíra anélkül, hogy a pátoszt, a katarzist száműztük volna. (Megjegyzés: a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon — Kormorán-zenével — 1988 nyarán, a Magyar Televízióban 1989. március 15-én mutatták be. Ez itt a darab eredeti, csonkítatlan szövege.! A költő visszatér-ben is folytatom ama saját hagyományomat, melyet jó tíz esztendővel ezelőtt teremtettem meg legelső vdrraítoU darabommal (Gyulán), s amelyet azután több váijáték is követett (Kőszeg: háromszor, Eger: egyszer). Organikus színjátékok, várjátékok voltak ezek, épp arra a konkrét történelmi tájra, természeti környezetre írottak, ahol eredetileg is játszódtak az események. Az organikus építészet irodalmi megfelelőjét szerettem volna megteremteni Gondolom, hogy e „nagy vásznon” (tablón) más a drámaíró „ecsetkezelése . széles, átfogó, sokdimenziós. Mindebből érthetővé válik a műfaj és a stílus maga is. Szemléleti bevezető, avagy: kisöprendő illúziók Sajnos, a történelemtudomány még nem dolgozta föl eléggé átfogóan a nemzetiségi mozgalmak szerepét a ’48-as magyar szabadságharc leverésének okai között. Szinte egyoldalúan csak a Kossuth elutasító, majd késleltető, visszatartó magatartását emlegették s azt nem: a követelések hogyan duzzadtak egyre inkább, és miként hezitáltak maguk a követelők is: Bécstől vagy Pest- Buaától kapnak-e majd többet? Ki a szavatartóbb? Merre billennek az erőviszonyok? Megint mások nyíltan, s szinte végig — ha nem is egy emberként, — de eleve a császár mellé álltak. Például: Jellasics, aki „saját vívmánynak” tünteti föl a jobbágyfelszabadítást. Úgy gondolom, a többi alapvető okok — Anglia és főként Oroszország szerepe; a körülöttünk levert forradalmak; a magyar főurak rettegése a népjogoktól, stb. — a magyar szabadságharc, forradalom leverésében oroszlánrésze a nemzetiségi lázadásoknak volt. Nyilván az a történelemtudomány, amely „a népek barátságának” úgy vélt jószolgálatot tenni, hogy tűzzel-vassal ennek pozitív hagyományait arkon-bokrcn át is „megtalálta” — nem törekedett arra, hogy részletesebb és árnyalatos képet fessen. E játék viszont fölveti a kérdéseket. Ki buktatta el végül is az 1848-as szabadságharcot Magyarországon? A német császár? Az orosz cár? Az európai diplomácia, vagyis a királyok szolidaritása? Az a tehertétel, hogy általános lett a forradalmi veszély? A magyar fourak széthúzása? A nép megnövekedett étvágya a jogokra? A nemzetiségek forradalom- és szabadságharc-ellenes támadásai? Kossuthék hibái? A naivitások? Annak nem belátása, hogy királyi és császári környezetben aligha engednék egy köztársaság létezését? Nyilván nem lehet egyetlen okot megnevezni, annyi azonban bizonyos: a nemzetiségek fegyveres, Bécs mellé pártolása döntő mozzanat a szabadságharc bukásában még akkor is, ha ehhez Kossuth merevsége hozzájárult. Ám a nemzetiségek szeparatista és integrálóddsitörekvései legalább ennyit nyomnak a latban. Mert azt az utat, amely a magyarság számára is Trianonig, sőt még tovább vezet, már valamikor a Rákóczi-felkelés táján kezdik a Habsburgok jobban „kiépítem”. Az a történelmi ostromgyűrű, amely 1919 után Magyarországot a kisantant formájában szorosan körülveszi — kezdetlegesebb formában már 1848-ban is működni kezd. Ám ezt az ostromgyűrűt már a XVIII. században fonogatják, különösen II. Józsefék, hiszen az „oszd meg és uralkodj” e Ive alapján játsszák ki a nemzetiségeket a magyarság, s a magyarságot a nemzetiségek ellen. így Bécs mindig eljátsz- hatja „az igazságos harmadik”, a bölcs és jó szándékú, humanitárius döntőbíró szerepét. Amit a szovjet is alakított később. A most látható melodráma e fönti kérdéseket is feszegeti tehát, anélkül persze, hogy történelmi tanulmány volna! „A költő visszatér”olyan zenés-énekes eseményjáték, amely arra inti a mai nézőt, jól nézzen körül, Európa melyik táján és mikor él — és söpörjön ki minden elavult illúziót. Számoljon le önmagában minden, évtizedekig vagy még tovább beléie sulykolt olcsó derűlátással, képmutató, humanitárius jelszavakkal, és lássa be: csakis ezek ellenére lehet élhető jövője, boldogulása mind a határon belüli, mind a határon túli magyarságnak. Másféle harc ideje következik. Budapest, 1987. SZEMÉLYEK (a főbbek) V. FERD1NÁND osztrák császár, magyar király stb. KARL LUDWIG GRÜNNE gróf, a császár benső tanácsosa 6
