Hevesi Szemle 18. (1990)

1990/ 1-2. szám - VERS - PRÓZA - Bíró László költeménye - Zahemszky László: Párttagkönyv és perverzió

nak. A külföldre szökött mensevikek — Zsordanyija, Cereteli, Gegecskori, Robakidze — a grúz értelmiség egy részét a szétzúzott nemesség maradványaival együtt véres ka­landba hajszolták. (Berija itt az 1924-es esztendőre céloz, amikor a grúz értelmiség egy csoportját fegyveres felkelés előkészítésével vádolták meg. A leszámolásban — mint tudjuk — Lavrentyij Pavlovicsnak már akkor is oroszlánr&ze volt.) „Azóta teljesen új szovjet értelmiség nőtt fel nálunk — nyugtázta megelégedéssel Be­rija. — Ez 80 — 90 százalékban a munkásosztály, a parasztság és más társadalmi rétegek képviselőiből áll.” Vagyis: a régi értelmiségnek csupán 10 — 20 százaléka élte túl a pogromot. Beríja éber szeme mindenütt felkutatta a „megbúvó ellenséget” a tudományos és a művészeti életben. így például a batumifüvészkert tudós igazgatója is „elszemtelenedett burzsoá nacionalistának” bizonyult. Marija Platonovna Orahelasvili — a kaukázusontúli pártszervezet első titkárának fe­lesége — Grúzia oktatásügyi népbiztosaként sokat tett annak érdekében, hogy a Kauká­zus Vaskezű őrének álmatlan éjszakái legyenek. Miután meglehetősen sokat hallott Sztálin favoritjának sötét múltjáról, bakui tartózkodásának éveiben megkísérelte kiderí­teni, hogyan került Berija a pártba. 1937-ben Lenin harcostársát, Mamija Orahelasvilit a nép ellenségének nyilvánítot­ták. Feleségével együtt börtönbe zárták, és rettenetes kínzásoknak vetették alá. Marija Platonovnát minden kihallgatás után vérbe fagyva, öntudatlan állapotban vitték vissza a cellába. Az utolsó napon a börtönőr megengedte, hogy az asszony megnézze magát egy tükörcserépben. Amikor meglátta, mi maradt egykori híres szépségéből — egy eltorzult, idegen arc, a fején ritkás, ősz hajcsomók —, ájultan esett össze. Úgy vonszolták ki a fo­lyosóra, ahol közvetlenül a cellaajtó mellett agyonlőtték. Lányát, Ketevant, akinek két kisgyermeke volt, lágerba hurcolták. Ketevan férjét, Jevgenyij Mikeladzét a börtönben kínozták halálra. A Paliasvili Opera és Balettszínház vezető karmestere volt. Berija parancsára a színházban tartóztatták le egy új darab dísz- bemutatója után — frakkban, kezében virágcsokorral... Mikeladze az opera igazgatóját, Akakij Cskonyiját követte a sorban. Pedig nem is olyan rég, 1937januárjában mindket­ten óriási sikerrel mutatkoztak be a grúz kultúra napjain, a moszkvai Nagy Színházban! A kormánypáholyban Berija*is ott feszített a vezér oldalán. A gálahangversenyt a Dal a vezérről című kórusművel nyitották meg, és a Dal Sztálinról cíművel fejezték be. A moszkvai szereplés után mind a színházat, mind a fellépő művészeket rendjelekkel és megtisztelő címekkel tüntették ki. A legmagasabb fokozatot Cskonyija és Mikeladze kapta... (A grúz értelmiség elleni hajszával kapcsolatos az a jelenet, amelyről Julian Szemjo- nov számol be a már idézett dokumentumelbeszélés-füzérében, a Megíratlan regények­ben. A történet idején — 1939-ben, a terrorhullám tetőpontján — Lavrentyij Berija már a Szovjetunió belügyi népbiztosa „... Sztálin lassú léptekkel végigsétált dolgozószobáján, majd levett egy kalligrafikus, mondhatni, gyermeteg betűkkel telerótt papírlapot az íróasztaláról. — Nézze meg alaposan, Berija — mondta Sztálin a levélre bökve. Berija megtörölget- te cvikkerét egy bársonykendővel, amelyet állandóan a belső zsebében hordott, kézbe vette a cédulát, és szeme végigfutott a sorokon. Az első néhány kötelező mondatot ki­hagyta, ott csupán arról volt szó, hogy Sztálin a haza üdve, esze és szíve, hatalmas géni­usz, gyámolítója az elesetteknek, és így tovább, ebben a szellemben. De a harmadik be­kezdés már megragadta Berija tekintetét: „A nagyszerű karmester, Grúzia népművésze, amikor L. P. Berija dolgozószobájába vezették, már nem látott. A vallatások idején ugyanis megvakították. Beismerő vallo­mást követeltek tőle arról, hogy Paolo Jasvili és Tabidze költőkkel együtt tagja volt egy kártevőkből, kémekből áÚó csoportnak, amelyet Párizsból irányított Noé Zsordanyija egykori mensevik vezető, egy bizonyos Gestapo-tiszt társaságában. AkarmestertbevonszoltákBerijaL. P. elvtárs szobájába, akié szavakkal fogadta: — Önt munkatársaim leleplezték, és elegendő anyag áll a rendelkezésünkre, hogy hi­28

Next

/
Thumbnails
Contents