Hevesi Szemle 18. (1990)
1990/ 1-2. szám - VERS - PRÓZA - Bíró László költeménye - Zahemszky László: Párttagkönyv és perverzió
jutalmazta meg, a következő hízelgő szöveg kíséretében: — Sztálin elvtárs jól emlékszik magára, ő kért meg rá, hogy adjam át ezt magának a honoráriumából Toroselidze íróasztalán hamarosan megteltek a dossziék a szükséges „visszaemlékezésekkel”. Ezek szerint Sztálin már a század elején kiemelkedő vezér volt, sőt: mozgal- már társai csak akadályozták tevékenységét, minthogy a mensevik ideológia csapdájába estek. Koba elvtárs születésétől fogva bolsevik volt, és már jóval a Leninnel való ismeretsége előtt igazi leninista... 1935. január elején Toroselidze személyesen vitte Moszkvába a kéziratot. Sztálin maga eszközölt javításokat a könyvön. Különösen a jelzőknek szentelt nagy figyelmet, és főleg ott, ahol a neve szerepelt. Saját kezű megjegyzései tanúskodnak erről: „ragyogó beszédet tartott”, „kiemelkedőelvhűsége”, „kíméletlenülharcolt” — és így tovább, ebben a szellemben. A beszélgetés végén a Gazda felkelt az asztaltól, és mintha csak akkor jutott volna az eszébe, megkérdezte Toroselidzét: — Ide hallgass, és hogy lesz a szerzőséggel? Tudod mit, legyen a szerző Lavrentyij Be- rija. Fiatal, törekvő káder... Te, Malakija, ugye nem sértődsz meg? „ A vezér atyailag vállon veregette Toroselidzét. És a dolog ezzel el volt intézve. így lett a közeljövőben óriási pályát befutó opusz szerzője Berija, akiről a kaukázusontúli pártintelligencia körében az a mondás járta, hogy „Gutenberg óta egyetlen könyvet sem olvasott”... 1935. július 21-én Berija ötórás előadást tartott a leendő könyv témaköréből a tbiliszi pártszervezet nagyaktíváján. A gyűlés megbízta a tbiliszi pártbizottságot, hogy valameny- nyi pártszervezetben és tanintézetben haladéktalanul szervezze meg Berija elvtárs előadásának elmélyült tanulmányozását. Szeptember elején önálló könyvként kerül az olvasók elé az előadás anyaga (A kaukázusontúli bolsevik szervezetek történetének kérdéséhez). A pártsajtó egetverő hozsannával fogadja, többmilliós példányszámú kiadását a főtitkár személyesen vezényli a Kremlből. „A bolsevizmus hősi krónikája nagy művel gazdagodott” — olvashatjuk például a Proleíarszkaja Revoljucija (Proletárforradalom) című folyóirat szerkesztőségi cikkében. A szerző feltárj a és leleplezi Maharadze, Jenukidze, Orahelas vili és mások idevágó munkáiban a történelem tényeinek elferdítését, legfőbb érdeme pedig az, hogy hitelesen mutatja be azt a rendkívül kiemelkedő és sokrétű tevékenységet, amelyet Sztálin elvtárs fejtett ki a Kaukázusontúlon — Sztálin elvtárs, „aki sohasem került ellentmondásokba Leninnel”. Berija fércművecskéje hallatlanul nagy reklámot kapott a gyűléseken, értekezleteken, kongresszusokon, a sajtóban, az oktatási intézményekben, múzeumokban. Egy jellemző bejegyzés az állítólag Sztálin által alapított avlabari illegális nyomda helyén létesített emlékmúzeum vendégkönyvéből: „A nyomda meglátogatása felfokozza érdeklődésünket Berija elvtárs könyve iránt, és felébreszti ama óhajunkat, hogy még elmélyültebben és alaposabban tanulmányozzuk a művet...” Kaukázus-szerte a könyv témájához kapcsolódó képzőművészeti kiállításokat rendeznek. Minden négyzetméteren Sztálin, Sztálin, Sztálin. És a figyelem fókuszpontjában a vezér harcostársának „briliáns” műve... (1936-ban a Berija-féle hamisítvány összeállítóit — a szokásos forgatókönyv alapján — letartóztatták, és Sztálin-ellenes terrorista összeesküvés vádjával kivégezték. Senki nem kerülte el Lavrentyij Pavlovics figyelmét — még a fiatal moszkvai aspiránsnő sem. Egyébként ő volt az egyetlen, aki az ügy szereplői közül túlélte a tisztogatást, s a lágerből visszatérve megírta a híres-hírhedt opusz keletkezésének történetét.) Ettől fogva Sztálin színházában Lavrentyij Berija — többek között — a historiográfus szerepét játssza. A kaukázusi helytartó irodalmi csillagának emelkedésével párhuzamosan folyt a grúz értelmiség szisztematikus megsemmisítése. Berija mindent elkövetett annak érdekében, hogy térdre kényszerítse a grúz irodalmárokat és az intelligencia egyéb képviselőit. Első lépésként 1937 májusában egy kisebbfajta pogromot rendeztek a grúz írók köz- 26
