Hevesi Szemle 18. (1990)
1990/ 1-2. szám - VERS - PRÓZA - Bíró László költeménye - Zahemszky László: Párttagkönyv és perverzió
Magány Végtelen sötétség mély csend körülöttem, szamurájkard a döbbenet, s belémhasít... Tudom, hogy most már egyedül maradtam. ZAHEMSZKYLÁSZLÓ Párttagkönyv és perverzió Epizódok Berija életéből 1929-ben Lazar Kaganovics első ízben nevezte Sztálint vezérnek. És nemsokára Moszkva, Leningrád, Kijev, az Ural, Szibéria és az egész ország szégyenletes hisztériával harsogta a vezér dicséretét... A hatalmas kórusból csak a Kaukázusontűl hiányzott. Ott mégjól emlékeztek a régi szociáldemokrata gárda véleményére: Noé Zsordanyija például csak barbárként emlegette Sztálint. A kipróbált bolsevikok — Mika Chakaja, Filipp Maharadze, Salva Eliava, Mamija Orahelasvili — értetlenül csóválták a fejüket: „Ugyan miféle vezér ez?!” A Kremlben trónoló zsarnoknak szüksége volt rá, hogy tisztára mossa enyhén szólva nem teljesen makulátlan múltját a Kaukázusontúlon & mindenekelőtt szülőföldjén, Grúziában. Először Mamija Orahelasvilinek tett célzást arra, hogy meg kellene írni a grúz forradalmi mozgalom hiteles történetét. Orahelasvili rögtön átlátta, mit akar a főtitkár, és elhárította magától a kétes dicsőséget, hogy Sztálin „hősies kalandjainak” krónikása legyen. 1934 őszén Berija magához rendelte Malakija Toroselidzét, a tbiliszi egyetem rektorát, és felkérte, hogy írja meg a kaukázusontúli első bolsevik szervezetek történetét. A könyvben pedig természetesen tükröztesse helyesen Sztálin elvtárs kiemelkedő szerepét. Ajánlatát olyan hangon tette meg, hogy a rektornak el kellett fogadnia. Berija tüsténtjelentette Moszkvába, hogy megvan a könyv szerzője: megbízható elvtárs, filológus, a dialektikus materializmus specialistája, Marx—Engels — Lenin grúzra fordított műveinek gondozója. Sztálin személyesen instruálta Toroselidzét, kiről írjon, hogyan újon, mit emeljen ki, mit hagyjon ek Mivel a levéltári anyagok igen szegényesek voltak — az illegalitásban nem vezettek naplót, jegyzőkönyveket —, a szerző számára az események résztvevőinek visszaemlékezései szolgáltak alapvető forrásul. Az anyaggyűjtést Lavrentyij Pavlovics Emyeszt Berijára bízta, s több igyekvő fiatal aspiránst — köztük egy moszkvai tudósjelölt nőt — adott mellé segítségül. A szorgos anyaggyűjtők felkutattak olyan alkalmazkodó (és szükséget szenvedő!) öregeket, akik alkalmasnak mutatkoztak arra, hogy a forradalmi harc „szemtanúi” és „résztvevői” legyenek. Berija mindegyiküket 2-300 rubellel 25 Melankólia Ódon lemez barázdái között, melegszívű zefirtű simogatja Bach szonátáját. Gyönyörű mégis fájdalmas érzelmek zizegnek a szobámban. BÍRÓ LÁSZLÓ
