Hevesi Szemle 18. (1990)
1990/ 1-2. szám - VERS - PRÓZA - Szakonyi Károly: Nihilisták (dráma)
SZAKONYI KÁROLY Nihilisták Dráma két részben Hjrgenyev: Apák és fiúk című regénye nyomán — (IV. rész) BAZAROV: (elismerően) Ritkán adódik, hogy egy nő szép is legyen, meg okos is. ANNA: Engem talán ilyennek lát? BAZAROV: Elismerésem, asszonyom! ANNA: Köszönöm. De foglaljunk helyet! Úgy! (Letelepszenek a kanapéra, Anna egy távolabbi karosszékbe) A húgomon kívül egy öreg nagynénim lakik nálam, ezenkívül az egyik szomszéd néha átjön kártyázni hozzánk, annyiból áll az egész társaságunk... (Fekete hajú, bájos, tizennyolc éves lány jön be, kosárkában virágokat hoz) A, már itt is van az én Kátyám! Ismerkedj meg a vendégeinkkel, Kátya! Monsieur Kir- szanov és monsieur Bazarov... (A lány Zavartan kezet nyújt, köszöntik) Ezt mind magad szedted? KÁTYA: Magam. Ugye, gyönyörű? A rét olyan szép, tele vadvirággal, csupa illat, szín... alig tudtam válogatni a szebbnél szebb virágok közül... ARKAGYIJ: Igazán jól válogatott. KÁTYA: Valóban? ARKAGYIJ: (csak udvariasságból) A csokor illik magához. KÁTYA: (elpirul) Ó, a csokor sokkal szebb, mint én! ARKAGYIJ: Ugyan! Soha szebb ifjú hölgyet még nem láttam! KÁTYA: Köszönöm, monsieur Kirszanov, de ön túloz... BAZAROV: (a kosárra pillantva) Egy csomó gyógynövény. Nagyon hasznosak. Igen. (Felvesz az asztalról egy albumot, nelelapoz.) Teát főz majd belőlük? KÁTYA: (zavartan) Dehogy! A szobámba viszem, beleteszem egy drága vázába... BAZAROV: Hasznosabb lenne megszárítani, és gyógyításra használni. A muzsikok gyógyítására például Még nem gondolt erre? KÁTYA: (félénken) Még nem. ANNA: Bazarov úr, ön a természetnek csak a praktikus oldalát tekinti hasznosnak? BAZAROV: A szépség önmagában semmi, ha nem tudj uk a javunkra fordítani, akkor mit sem ér. ANNA: Ön is így gondolkodik, monsieur Kirszanov? ARKAGYIJ: Ami engem illet... én., hm. Voltaképpen... Nos, mi elvetjük a mihaszna dolgokat... ÄNNA: (megmosolyogja) Pompásan tudja a leckét, kedves, jó Arkagyij! Látom az orrán, hogy ön legszívesebben rajongana! BAZAROV: Rajongani! Rajongani! Micsoda veszedelmes dolog! Rajongani! ANNA: Önök merőben különböznek egymástól. De hiszen jól van, ez a barátság alapja. Ön, Kirszanov úr, gyengéd lélek, a barátja pedig, ha szabad mondanom... BAZAROV: Barbár. Ezt akarta mondani? ANNA: Dehogy! (Szünet.) Ó, Kátya, istenem, te csak várakozol itt! Hát menj a szobába, de gyere le teázni a nénikével. Menj, kedvesem... KÁTYA: Igen... engedelmükkel... (Arkagyijon felejti a tekintetét, aztán elsiet a virágokkal.) ANNA: Hát nem bájos? BAZAROV: Arisztokrata hölgyeink már ifjú korukban megtanulják a semmittevést. Ebben valóban nagyon bájosak... (Nézegeti az albumot, viselkedése sértő.) ARKAGYIJ: (hogy mentse a helyzetet) Anna Szergejevna, hajói emlékszem, a bálon említette, hogy ismerte az édesanyámat... 19
