Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Lukács György: A demokratizálódás jelene és jövője (Loboczky János)
Attila, a Gömör—Tornai karsztvidéken folytatott népi mészégetés folyamatál irta le. Kapros Márta, az őrhalmi me nyecskefőkötőről és készítőjéről szólott Balassa Iván, a Tokaj-hegyaljai aszú borkészítés történetét vizsgálta. Kisban Eszter, a cukornak, a hazai parasztok körében történő használatának hagyó mányairól értekezett. Varga Marianna. a vászonruhák tisztításának Ipoly menti szokásairól írt. Cs. Schwalm Edit, a He vés megyei summások életmódját mu tatta be. Bodó Sándor arról szólt, hogy a fogatosoknak milyen szerepe volt a paraszti társadalom ünnepein. Kovács Béla, az egyház által tiltott XVIII. század eleji Heves megyei népszokásokról írt. Űjváry Zoltán, a dramatikus nép szokások néhány kérdését elemezte. Be- reznai Zsuzsanna, a házkultuszhoz. Faj- csák Attila, a szüreti koszorú készítéséhez, Lengyel László pedig az egri barokk szentképkultusz történetéhez közölt adatokat. Barna Gábor, a magyar búcsújáró helyeken található fogadalmi tárgyak leírását adta közre. Szabó László egy mitikus lény — a szecsko — településtörténeti hátterét rajzolta meg. Pravnovszky Mihály életrajzi vázlatot közölt Pintér Sándorról, a „tőről sarjadt palócról”. A néprajzi dolgozatokat történelmi és művelődéstörténeti tárgyú írások követik. Kozák Károly, az egri várban 1985 — 86-ban folytatott leletmentésekről írt Lenárt Andor, az egri várbeli székes egyházak feltárásáról 1928—1938 között vezetett ásatási naplót ismertette. Sugár István Eger város 1457—77-es. 1551-es. 1557-es és 1567-es urbáriumát elemezte Nemes Lajos, a megyeszékhely XVIII századi hegyrendészetéről értekezett. Ko- rompai János Gárdonyi Géza élete 1907 évének eseményeit ismertette. Kiss Péter, a „Gyűjtemények és múzeumok Egerben 1951-ig” című dolgozatának második részét adta közre. Az ismertetésből kitűnik, hogy a Ba kó Ferenc 70. születésnapjára készített évkönyv igen gazdag néprajzi és hely- történeti anyagot adott közre. A feldolgozott témák jórésze, eddig fehér folt ja volt néprajzi és helytörténeti irodai munknak. A szerzők köre széles. A kiadvány dolgozatait nem csak a Heves Megyei Múzeumi Szervezet munkatársai készítették. Az évkönyvben olvasható több egri nem múzeumi dolgozó, sőt több fővárosi és néhány vidéki vá rosban élő tudományos kutató munka ja is. A fentiekből következik, hogy az egy egy személyiség tiszteletére kiadott évkönyveknek tudománypolitikai, sőt emberi kapcsolatokat ápoló jelentősége, illetve töltése is van. Ebből adódóan a jövőben is van értelme az ilyen jellegű múzeumi kiadványoknak. Szecskó Károly Lukács György: A demokratizálódás jelene és jövője Lehet-e ma is aktuális egy húsz év késéssel megjelent politológiai jellegű tanulmány? Vajon mit „üzen” a napjaink kuszáit viszonyait a „zavar tudatával” megélő olvasónak Lukács György 1968-ban keletkezett munkája? A kérdések magától értetődően fogalmazódnak így meg a könyv kapcsán. Hiszen mai valóságunknak egyik kulcskérdése éppen a demokratizálódás. A történelmi helyzet a könyv megírásának időpontjához képest természetesen nem ugyanaz, de a Lukács által már akkor elkerülhetetlennek ítélt korszak- váltást valójában most éljük át. Ezért is lehet nem minden tanulság nélküli ez a munka, amely abban az évben született meg, amely nálunk az új gazdaságirányítási koncepció bevezetését je lentette, de emlékezetes ez az év a csehszlovákiai reformkísérlet, a „prágai tavasz”, vagy a párizsi diáklázadás jóvoltából is. Lukács életművén végigvonul a politikai demokrácia társadalmi megvalósu lásának kérdése, de az SZKP XX. kongresszusa, majd a 60-as évek jelzett nemzetközi és hazai eseményei új oldalról vetették fel a demokratizálódás problémáját, minőségileg más nézőpontot tét tek lehetővé az idős filozófus számára Lukács persze — gondolkodói alkatából következően — nem az események közvetlen politikai elemzését tartotta feladatának, hanem a kialakult történelmi helyzet előzményeit, szerkezetét átvilágítani. Ezzel a marxi hagyományokhoz való igazi visszatérést, valamint a 88
