Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 1. szám - PEDAGÓGIAI MŰHELY - Sárhegyi István: Bemutatkozik a Hevesi Középfokú Oktatás Intézet
— Most második éve, hogy a mezőgazdasági szakmákban is beindították a kép zést. Mit mutatnak az adatok? — Itt is vannak nehézségek. A szarvasmarha-tenyésztőknéi ideiglenes tanmü helyt alakítottunk ki, s lényegében ugyanez vonatkozik a sertéstenyésztőkre is. Mi vei e tekintetben anyagi gondjaink vannak, így — a helybeli állami gazdasággal közösen — a szakmunkásképzési alapot pályázzuk meg. Szeretnénk a tejházból egy korszerű tanműhelyt létrehozni. Az 1990-es esztendőben pedig egy ugyanilyet kívánunk megvalósítani a Rákóczi Termelőszövetkezetben. Az egyéb üzemeknél jóknak mondhatók az ilyen jellegű feltételek. Ebben nem kis része volt annak hogy csaknem minden szférára állami támogatást kaptunk: vonatkozik ez többek között a helyi háziipari szövetkezetre, valamint a Mezőgép Vállalat hevesi gyáregységére. — Ügy vélem, nem utolsó rendű dolog, hogy a tanulóknak legyen lehetőségi a csúcstechnológiával való megismerkedésre is ... — Ez tény, s ennek érdekében teszünk is. A CNC bevezetése például indokolttá, sőt szükségessé teszi, hogy a szakképzésben is nagyobb hangsúlyt helyezzünk rá. Intézeten belül tervezzük is egy labor kialakítását, méghozzá a Mezőgép, ille tőleg a Finomszerelvénygyár itteni egységeivel közösen. Kezdeti periódusban első sorban a szaktanárokat képeznénk, majd aztán a diákok ismerkednének meg a CNC-vel. — Vannak-e olyan szakmák, amelyek iránt megcsappant a gyerekek érdekó dése? — Nos, ha pontosan meg akarom fogalmazni, akkor nem is csökkenésről kell beszámolnom, hanem arról, hogy mindig is kevesen jelentkeztek a sertés-, illetőleg a szarvasmarhatenyésztő szakmákba. Épp ezért itt bizonyos újítással kísérlete zünk: nevezetesen, hogy a harmadik évben szeretnénk a tanulóknak azt a lehető séget is megadni, hogy a szakmunkás-bizonyítvány mellé megszerezhessék a trak torvezetői jogosítványt is. Ezt a tervünket egyeztettük a mezőgazdasági üzemekkel s részükről az ötlet kedvező fogadtatásra talált, hiszen nekik sem mindegy, hogy sokoldalúan képzett embereket kapnak-e avagy sem. Ez a megoldás talán vonzób bá teszi ezeket a pályákat is. — ön is tart-e attól, hogy valamikor nem minden végzősüknek lesz majd meg felelő állása? — Tudott, hogy nálunk hét szakmában folyik az oktatás. Ha sorra veszem ezeket, akkor azt kell mondanom, hogy az építőipari területen efféle bajokkal nem kell számolni. A nőiruha-készítőknél kisebbek a lehetőségek, ám az is valós, hog> — épp a nagyobb anyagi juttatások fejében — sokan otthagyják ezt a mestersé- güket, s akár betanított munkásként dolgoznak. A cipőfelsőrész-készítőknek lehetőséget kínál a hevesi Budagant, igaz csak annyi tanulót iskolázunk be, amennyire cégnek szüksége van. összességében tehát nyugodtan kijelenthető, hogy igazán komoly veszélyeket e kérdéskör nem rejt magában. A gépi forgácsolóknak szintén két bázisüzemük van, mégpedig a Finomszerelvénygyár itteni egysége, továbbá a már említett Mezőgép, ahol szintén igényt tartanak a tőlünk kikerülőkre. — Amennyiben információim nem csalnak, úgy az itteni diákok szép sikereket értek el országos szakmai tanulmányi versenyeken ... — Való igaz, hogy tanulóink jó néhányszor remekeltek a szűkebb hazánkbéh megmérettetésekor, sőt nemegyszer előfordult, hogy valamely országos „küzdelem” során iskolánk képviselte a Heves megyei színeket. Az ott elért 6—8. helye zés már önmagáért beszél. Szégyenkezésre tehát egyáltalán nincs okunk, mert mindezek fémjelzik az itt folyó pedagógiai tevékenységet. — Kollégáinak is feltettem a kérdést, s az ön véleményére is kíváncsi lennék azzal kapcsolatosan, hogy vajon a város mennyire érzi magáénak ezt az igazán szép intézményt? — A válaszom az, hogy abszolút mértékben. S e megállapítás kivétel nélkül mindenkire vonatkozik: a családokra — szülőkre, gyermekekre —. a hevesi és a környékbeli üzemekre, a város vezetőire, egyszóval az itt élők egészére. S ez a: a dolog, ami nagyon-nagyon sokat jelent valamennyiünk számára ... Sárhegyi István 60
