Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 1. szám - PEDAGÓGIAI MŰHELY - Sárhegyi István: Bemutatkozik a Hevesi Középfokú Oktatás Intézet
oek az érettségi és felvételi vizsgán, azaz reális esélyük legyen a továbbtanulásra —. s olyanok is, akik erre alig-alig számíthatnak. Utóbbiak számára országosan a gyakorlati fakultációkat találták ki. Nálunk hosszú időn keresztül a gépipari mű szaki rajz és a kémiai anyagvizsgálat szerepelt e téren. — Amint azt ön is említette, a hevesi gimnáziumnak mar komoly tradíciói voltak. Éppen ennek okán lennék kíváncsi arra. hogy erről a részről hogyan fo gadták az új intézmény megszületését'.' — Nem titok, hogy az eseményt nagy várakozás előzte meg. Főként azért, meri az iskola a régi keretek között is versenyképesnek bizonyult. Ezt alapvetően a fel vételi eredményeken lehetett lemérni. S hadd tegyem hozzá, hogy annak nálunk már jó ideje kialakult gyakorlata van. hogy az elsősök ismeretanyagát, tudását mérjük. Mivel a különböző tárgyakból ugyanazt a ..tételsort" kapják meg a gye rekek az iskolákban, így arra is módunk nyílik, hogy összehasonlítsunk. S azt kell látnunk, hogy a mieinknél gyengébb eredményeket megyénkben csak egyetlen he Igen „produkálnak”. Miért mondom ezt? Azért, mert így érzékelhetővé válik, hogy honnan is kell indulnunk. Ilyen előzmények után megértheti, mekkora siker az. hogy a diákokkal ledolgoztatjuk a hajdani hátrányt. Márpedig ez tény, ehhez is objektív mérce áll a rendelkezésünkre, mégpedig az a központi tájékoztató, ameiy rögzíti, hogy melyik iskola tanulói milyen szinten is teljesítettek a felvételik so rán. S e tekintetben nincs okunk a szégyenkezésre. S ez növelte a hitelünket is S hogy visszatérjek a kérdésére. .. Felmerült, hogy képesek leszünk-e az új szí tuációban is a már elért nívó tartására. Azt le kell szögeznem, hogy a tantestülei tulajdonképpen nem változott lényegesen, így aztán nyugodt vagyok az oktatás színvonalát illetően. S ha ehhez még azt is hozzáveszem — már pedig ez kétségbe vonhatatlan —, hogy itt a korábbinál sokkal jobbak a feltételek, akkor jogos lehet az optimizmusom. — Bár másfél esztendő nem nagy idő, mégis megkérdezem: az intézmény be kapcsolódott már a város „vérkeringésébe”? — Ügy vélem igen, s itt nem kizárólag az alapvető oktatási funkcióra gondo lók, hiszen említhetném akár a kulturális életet, akár a sportot, mint olyan terű leteket, ahol jelen vagyunk. S az itt lakók is tisztában vannak azzal, hogy műkő désünk kihat az egész település mindennapjaira. Egyébiránt érdemes szólni arról, hogy ütőképes irodalmi színpaddal és énekkarral rendelkezünk, hogy a diák sport egyesületről már ne is beszéljek. Csoportjaink már városszerte bemutatták tudá sukat. — Abból soha nem származott semmiféle feszültség, hogy a tanulók egy részé gimnazista, más része pedig szakközépiskolába avagy szakmunkásképzőbe jár: — Amikor ez az egész intézmény még csupán elvekben volt meg, a legtöbb fenntartás ezzel összefüggésben jelentkezett, mondván, ez a dolog állandó konflik tusok forrása lesz. A valóság azonban nem támasztotta alá ezen félelmeket. E vonatkozásban eleddig a legcsekélyebb negatívumokat sem tapasztaltuk. Sőt. . . Olyan egészséges rivalizálás folyik, ami inkább inspirálja a gyerekeket a mind jobb és jobb teljesítményekre . . . Szakmunkásképzés — közelről — Ipari és mezőgazdasági szakmunkások képzésével foglalkozunk — mondja kodor Endre igazgatóhelyettes, e terület „gazdája" —, s jelenleg mintegy 235 a tanulóink létszáma. Az osztályok szakmai csoportokra vannak felbontva. Utóbbi akból 22 van. Ami feltétlenül gondot jelent... A beiskolázást követő első észtén dőben hozzávetőlegesen 30 százalékos a „lemorzsolódás”. Hogy vajon mik is ennek az okai? Meggyőződésem szerint itt két tényezőt kell megemlíteni. Az egyik, hogy a pályaválasztás alkalmával sokan nem kellően megalapozottan határoznak, a másik, hogy olyan gyenge képességű gyerekek jönnek, akiknek a tanulási tevékeny ség szinte leküzdhetetlen akadályokat jelent. — Hogyan folyik a gyakorlati oktatás? — Ezt üzemi tanműhelyek segítségével biztosítjuk. Voltaképpen hét vállalattal állunk szerződéses viszonyban, ami közelebbről azt takarja, hogy ezen cégek alakítják ki e műhelyeket. Bajok azonban itt is akadnak... Ismeretes, hogy a tér melési egységeknek a korábbi időszakokban szakmunkásképzési alapot kellett lé tesíteni, s ezen összeget be kellett fizetniük. Ennek az volt a hátulütője, hogy a vállalatok az utóbbi esztendőkben már nem szívesen fogadtak tanulókat, avagy drasztikusan csökkentették azok számát. 5<t
