Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 6. szám - TUDOMÁNY - Kiszely István: Az MTA elnökének Celladam-szűrőállomás nyílt Egerben
Az MTA Elnökénék Tisztelt Elnök Űr! Az utóbbi hetekben napilapokban, hetilapokban elszaporodtak az olyan, személyiségemet sértő, tudományos munkámat megkérdőjelező becsületembe gázoló, minden valós alapot nélkülöző cikkek, amelyek az MTA nevét használják fel felelőtlen „tételek” kimondására és néhány ember a tudósi talán mögé bújva folytatja inkvizíciónak is beillő hadjáratát személyem ellen. Ezt tovább nem tűrhetem, és kérem, hogy az alábbiakat tekintetve véve, ítéljék meg — nem bulvárlapok ilyenolyan cikkei alapján — önök, ki „járatja le” az MTA tekintélyét. Az-e, aki egy életen át, éjt nappallá téve dolgozott, nem kis eredménnyel, vagy azok, akik vélt hatalmukkal visszaélve ,a nyilvánosság előtt sértegetnek és az Akadémia belső berkeire tartozó ügyekkel a tényeket nem ismerő laikusok előtt „nyilatkoztatnak” ki. ötvenhét éves vagyok és 26 éve az MTA Régészeti Intézetében dolgozom antropológusként, mint tudományos főmunkatárs. Ez idő alatt intézeti — sokszor nagyon feszített — munkámat vezetőim legnagyobb megelégedésére végeztem el. Eddig több mint száz tudományos publikációm jelent meg, amelyek ellen soha szakmai kifogás nem merült fel. Tudományos fokozatot nem szerezhettem — saját hibámon kívül. Kandidátusi disszertációmat — amit először 1971-ben adtam be — legalább 5 évig kézbe se vették, azután kiadták opponálásra, természetesen Farkas Gyulának, aki kezdettől fogva az MSZMP nevében védte tőlem a tudomány színvonalát. A jelenlegi „sajtókampány” irányítója is ő. Ezután a disszertációmat visszakértem és — igazgatói engedéllyel — Oxfordban jelentettem meg. A nagy sikerre való tekintettel e két kötetem két kiadást ért meg. Közben a világ számos országában dolgoztam hivatalosan, a partnerek legnagyobb megelégedésére (12 tudományos intézmény választott rendes tagjává). Csak néhány példa munkahelyeimből: Abu Sanrain (Irak), Svédországban, az OSSA folyóiratot szerkesztettem, Angliában a British Museum Natural Histroy részében dolgoztam Bécsben, Vietnamban több éven át. Itáliában, Ausztriában másutt, az NSZK-ban, Egyiptomban hat éven át stb. Szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy a magyar antropológia színvonalát munkásságomon keresztül ismerhették meg, nem kevésbé jó hírnevet keltettem a Magyar Tudományos Akadémiának is. Fentieknek köszönhetően, személy szernit hozzám küldtek antropológiát tanulni a luudi egyetemről, a columbiai egyetemről (USA) és Hanoiból egy-egy hallgatót. Nyilván nem „dilettáns” munkám alapján, mert ezt a jelzőt is megkaptam nyilvánosan — a Farkas Gyula vezette gondolatrendőrségtől. Intézeti munkám mellett, magánemberként és szabadidőmben, a kövtekezőkkel foglalkoztam és foglakozom: 1. Megírtam egy egyetemi segédkönyvet, Sírok, csontok, emberek címmel; két kiadást ért meg, nívódíjat kapott. 2. Szabdságom ideje alatt előadást tartottam az Egyesült Államokban a Yale Egyetemen és Fulerton-Berkeley Egyetemen, részt vettem az ISTOR nemzetközi társaság megalapításában. Utóbbi — és egyéb — munkásságomért az Egyesült Államok Albert Einsteinről elnevezett tudományos akadémiája 1989. évben bronzéremre jelölt. Külön kértem, hogy magánemberként adják, ne mint az MTA dolgozójának. 5. Megírtam a Föld népei című, 5 kötetes monográfiát (3 kötet már megjelent; kettő a kiadónál van), 5X80 íves terjedelemben; Az első kötet megjelenésekor Farkas Gyula és társai, előbbi mint a szegedi egyetem párttitkára, feljelentett a Központi Bizottsághoz, hogy „földrajzi determinista, antimarxista és klerikális” vagyok — holott minden életrajzomban szerepelt és mindenki tudta, hogy az ELTE TTK elvégzései előtt teológiát végeztem. Gondolom, sokan másoknak — még a politikai élet prominens képviselői közül is — nem vált kárukra. (Ezt Pusztai János is tanúsíthatja, hiszen ő hozta el hozzám a följelentést akkor, amikor még az MSZMP KB-ben dolgozott.) Szerencsére tisztességes emberek vizsgálták ki az ügyet, így tovább írhattam, és meg is jelentették a köteteket. Pedig ebben az időben ez nem volt veszélytelen dolog, akár állás nélkül is maradhattam volna egy rokkantnyugdíjas feleséggel és egy kisgyerekkel. 4. A történeti azonosítást Bartucz Lajos professzortól tanultam; legjobb tudásom szerint, az utóbbi időkig rajtam kívül senki nem csinálta. Senlisben, Bécsben, Firenzében, a budavári nádori kripta 17 halottjánál (10 év munkám után, most nyitották meg a kriptát a nagyközönség előtt, a napokban), a Batthyány-kripta feltörésekor, a BRFK felkérésére, az ürömi sírkápolna kirablásakor, a Pest Megyei 74
