Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 6. szám - TUDOMÁNY - Kiszely István: Barguzinban temették el Petőfit
genetikus, öröklődő és a legújabb vizsálatok szerint nagy százalékban (60°'0 körül) együtt öröklődik az epilepsziával, kisebb százalékban a „szájpadfogúsággal". Ez volt a magyarázata annak, hogy a régebbi időkben a keleti népeknél az ilyen — szájpadfoggal született — egyéneket tették meg mágusoknak, táltosoknak vagy sámánoknak, mert megvolt a valószínűsége annak, hogy felnőtt korra epileptikus lesz. Az „epileptoid” emberek pedig érzékenyebbek a mindennapi élet történéseinek regisztrálására és fogékonyabbak a természet erőin túli jelenségek felfogására. Petőfi Sándor esetében nem erről van szó. Már a kortársak leírásaiból is — és a koponya tanúsága alapján is — nyilvánvaló, hogy egyoldalú, aszimmetrikus egyedi fogzási rendellenességről van szó. Feltételezhetően a bal kettes metszőfogat vagy a négyes előőrlőt idő előtt eltávolították vagy az idő előtt kihullott, így korai gyermekkorban a még növekedésben levő fogsorív zárult és nem volt elgendő hely a bal felső hármas kibúvására, amely általában a 11—13. életévek között szokott megtörténni. A felső szemfogak a maxilláris ívben a legkésőbben kijövő és elhelyezkedő fogak. A kopáson jól látszik, hogy Petőfi Sándornak a viszonylag kis maxil- lárisé a mandibuláris íven viszonylag nagy fogai voltak, ezek (az első és második alsó metszők) torlódtak, és a felső bal hármas is csak a kettes és a négyes gyökerénél előbbi vonalon tudott kitörni. Az ilyen egyedi rendellenesség igen ritka. Amíg az öröklődő „farkasfog” viszonylag „gyakori” (pontos statisztikai adatokkal ezt illetően nem rendelkezünk), addig a „Petőfi-koponyán” előfordult aszimmetrikus rendellenesség olyan ritka, hogy a magyar fogorvosi gyakorlatban ehhez hasonlóra vagy ezzel megelőzőre, a fogorvos kollégák nem emlékeznek. Petőfi Sándornál nemcsak, hogy előrefelé növekedett a bal felső 3-as, hanem egyúttal végig arányosan ferdén is, amit ugyancsak leírtak a kortársak és a koponyán is jól látható. Mivel pedig a fognak nem volt antagonistája, a szemfog a mai napig megtartotta végig zománccal borított, hegyes élét. Pathológiai elváltozások A 7-es sírban talált csontváz kielégítő patológiai vizsgálata csakis laboratóriumban, röntgenkészülékkel, a felszíni képletek binokuláris mikroszkópos, szövettani és kémiai vizsgálatával dönthető el a csontfelszínek teljes megtisztítása után. Ezt a mi esetünkben már csak azért sem tudtuk elvégezni, mert a felszíneket csak mechanikus tisztításnak vetettük alá és nem rendelkeztünk laboratóriumi vizsgálati lehetőségekkel. így előzetesen csak a következőket állapíthattuk meg: 1. A fogakról szóló részben már említettük a jobb kettes fog foggyökérgyulladását, majd a szájpadgyulladást, amely további folyamatoknak lehetett (volt?) okozója. 2. A bal tibia proximális külső oldalán szekveszteres felszín található, amely fiatalkori, krónikussá vált csonthártya-irritáció maradványa. Ezenkívül mindkét tibián — de főleg a baloldalin — kimutatható a facies articularis malleoli fibulae-nak megfelelő incisura fibularis és sulcus malleoralis felszínének a kimaródása és szekveszteressé válása. A szárkapocs (fibula) disztális részén ugyanez a sérülés látható, feltételezhetően a ligamentum tibiofabulare sérülése miatt. E tibiobibuláris szinkondrózis területén levő periosztális sérülés is pontosabban csak laboratóriumi körülmények között vizsgálható. 3. Bár semmiféle hiteles adattal nem rendelkezünk róla, megállapítható, hogy a bal 3-as borda (costa) a tuberculum costae és a tuberositas musculus serrati anterior közötti részen régebben in vivo (életben) törött és kalluszosan, jól gyógyult. A bal, ugyancsak 3-as bordának hasonló területén csak gyógyult repedés nyoma figyelhető meg. 4. Az 5—8-ig, jobb oldali bordák felszínén gyógyult, valaha aktív felszínek (remodeled areas) láthatók. E makroszkópos megfigyelések feltételesen azonosíthatók hajdani, tuberkulotikus folyamatok maradványaival. További folyamatban levő vizsgálatok Az Igazságügyi Világszervezet Tanácsának két antropológus igazságügyi szakértője, Bruce Latimer és Clyde Simpson, már a helyszínen — Barguzinban — átszámolták a Petőfi Sándorról 1847-ben (Sterliszkynél?) készült, egyetlen, hitelesnek vélhető dagerrotípiának a Kiősz György által, az 1870-es években készített fénymásolatát német vízszintesbe (frankfurti síkba) állítva. Tudjuk ugyanis, hogy a dagerrotípia néhány fokkal alulról és 17—18°-ban oldalról („skurcban”) készült. Az ilyen módon átszerkesztett fényképre rávitték a normába állított koponyát, amely méreteiben és arányaiban fedte az előzőt. Ugyanezen vizsgáaltnak laboratóriumi körülmények közötti grafikai megoldása az Egyesült Államokban folyamatban van. 71
