Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 6. szám - TUDOMÁNY - Kiszely István: Barguzinban temették el Petőfit
A Clevelandi Igazságügyi Orvosszakértői Intézet vállalta, hogy amennyiben megkapja, a 7-es számú sírban talált egyén koponyája alapján, szilikongumis eljárással készült, hiteles másolatát, ők számítógépes technikával rekonstruálják a halott egyén arcát. Ugyancsak folyamatban van a koponya adatainak a Petőfi Sándor életében készült ábrázolásaival (festményeivel és rajzaival) való összevetése. Kétségtelen, hogy a korabeli festők a maguk módján idealizálták a költőt, különböző alkotások azonos jegyeiből mégis levonhatók olyan következtetések, amelyekből egy viszonylag reális kép alakítható ki Petőfi Sándor arcára és alakjára vonatkozóan. Leginkább a következő festők (grafikusok) képei jöhetnek e szempontból számításba : Barabás Miklósnak 1845-ben készült arcképe. Ezen az erősen idealizált képen a költő kiálló bal szemfoga nem látszik, hiányzik a jól ismert, kemény „sörtehaj”, és a szemöldök erős vonala. Az alsó ajak ugyan kissé duzzadt, de határozott jellemvonás nélküli. Barabás Miklós 1846-ban készült tusrajza a szakállas Petőfit ábrázolja, ugyan- csakaz idealizált „szalon-Petőfi”-t láthatjuk, meglágyított vonásokkal. Orlay Petrich Soma 1848-ban természet után festett Petőfi-arképet — eredetije a Magyar Nemzeti Múzeumban van. E kép bizonyos vonásokat jellemzőbbnek mutat, különösen jók a kiálló járomívei, az arcnak a soványsága, hosszúsága, az áll keskenysége és gömbölydedsége, a bal kiálló szemfog is sejthető. Az alsó ajkak duzzanata jellegtelen. Barabás Miklós 1848-ban Petőfit nemzetőri viseletben mutatja, a költő arcvonásai viszonylag jók. Emlékezet után festette meg Petőfit Mezey József, aki a költőt igen jól ismerte. Erről a képről készítette Székely Bertalan festményét. Ezen a képen határozottan láthatjuk a bal felső szemfog kiállásának nyomát. Az eredeti dagerrotípia után készítette rajzát Székely Bertalan és Jankó János. Ez utóbbiról mondta Berecz Károly, Petőfi kortársa és jó ismerője: „megdöbbentő hatással volt, mintha nyomtalanul eltűnve, a maga őseredeti alakjában lépett volna elő a költő jeltelen sírjából”. összegezve az ábrázolásokat, legreálisabbnak és a dagerrotípiához legközelebb állónak az a kép tűnik, amelyet Barabás Miklós 1848-ban készített (litográfia) Petőfi Sándorról. E képen nemcsak arca. hanem alakja és csípője is jól látszik. A korabeli ábrázolások és a róla szóló írások már meghaladják az antropológus, igazságügyi szakértő feladatkörét. Amennyiben a rendelkezésre álló adatok száma növekszik, a meghatározhatóság és a bizonyosság is gyarapszik. Végső következtetések Az eddig mondottakat a következőkben foglalhatjuk össze. A MEGAMORV Petőfi-bizottság 1989. július 13—29. között, a szibériai (Burját—mongol ASZSZK) Barguzinban tartózkodott, azon céllal, hogy a múlt század hatvanas éveitől jövő azon jelzéseket tisztázza, miszerint Petőfi Sándor magyar költő és forradalmár sírja ott található-e vagy nem. Munkája során a régi temetőben 29 sírt feltárt, zömében pravoszláv és zsidó vallású burját-mongolok tetemeit. A feltárás során tisztázódott a burját, a pravoszláv és a zsidó temető határa; az ezek közötti területen előkerültek a lengyel politikai foglyok tetemei, Küchelbächer dekabrista vezető földi maradványa (5. számú sír) és a 7-es számú sírban egy olyan egyén csontváza, amelyet a helyiek Petőfi Sándor magyar költő és forradalmárénak ismertek és neveztek meg. A feltárást Varga Béla és Szabó Géza régészek, az antropológiai azonosítási munkákat Burajev Alekszejev (Leningrád), Bruce Latimer (Cleveland), Clyde Simpson (Cleveland) és Kiszely István (Budapest) végezte. A munkálatokról hivatalos ásatási jegyzőkönyv készült: az egyes munkafázisokat a kecskeméti televízió szakemberei: Koráth Imre, Antalfalvi János és Kriskó János dokumentálták, az esetleges néprajzi megfigyeléseket Lágler Pál rögzítette. A munka minden szakaszáról a helyszínen fényképfelvétel is készült. Az antropológiai és igazságügyi azonosítás során a következőket állapítottuk meg: 1. Egybeesett a 7-es sír megtalálási helye azzal, amelyet a helyiek Petőfi Sándorénak ismertek. 2. Az eltemetett egyén életkorát 32 év 6 hónapban határoztuk meg. 3. A megtalált személy: férfi. 4. A halott életbeni termete 166,54, illetve 165,77 cm volt. 5. A homlok a homlokvarrat következtében igen magas. 72
