Hevesi Szemle 17. (1989)

1989 / 6. szám - TUDOMÁNY - Kiszely István: Barguzinban temették el Petőfit

2- es: az 1-eshez hasonló, de tengelyében jobban megcsavarodott fog, amelynek antagonistája csak kevéssel a halál előtt hullott ki.

3- es: viszonylag vékony, egyenes gyökerű, ferdén, de csak kismértékben kopott alsó szemfog. A ma is fehér zománcréteg mélyen lenyúlt a fognyakon.

4- es: még folyamatban levő caries profunda, amely hamarosan fogvesztéshez vezetett volna. A még teljes magasságában álló fog egész testében megbámult, elsorvadt.

5- ös: alig kopott felszínű, jó megtartású előőrlő kétszeresen ferdén kopott felszínnel.

6- 7—8-as fogak: a halál előtt rövid idővel (néhány hónappal) hullottak ki; a fogmeder még nem zárult teljesen.

A bal alsó mandibuláris részen az

1- es: hosszú gyökerű, alig kopott fog, amely kissé jobbfelé hajlik. A gyökér a septumon áttört.

2- es: jó állapotú, viszonylag széles, alig kopott fog.

3- as fog: caries következtében, nem sokkal a halál előtt, kitört.

4- es fognál: caries profunda. Csak a gyökérrész maradt benn a fogmederben.

5- 6-os fogak: kb. fél évvel a halál előtt hullottak ki. Az alveoláris rész felszívódott.

7- 8-as fogaknál: caries profunda. Csak a gyökerek maradtak a fogágyban.

A fogakon — különösen az alsókon — viszonylag sok fogkőlerakódást figyelhetünk meg. Emiatt jól megfigyelhető a fogmeder-felszivódás mértéke. A fogak színezete ma is fehér; a fogágybetegség előtt szépek, nagyok és fehérek voltak a fogak. A carieses folyamat előtt már parodontosis következett be. Az egész arc leírásánál már megemlítettük, hogy a felső fogak nagymértékben az alsó elé záródtak, ezért kifejezett alveoláris prognathia alakult ki, amely a felső ajkakat kifelé és az alsókat kifelé és előrefelé alakította.

A job bmásodik metszőfog palatinális részén jól kivehető a foggyökérgyulladás következtében kialakult sipolynyílás és a szájpadnak lokális felritkulása. Ez a folyamat azonban nem állt meg, hanem átfertőződött a szájpad egész elülső-középső részére, ahol tályog alakult ki. A hosszan tartó folyamat következtében az egész szájpadi rész felritkult, azon jól látható az orrüreg felé ürülő sipolynyílás, amely az örrüregbe való felfertőződést eredményezte. Ez a hosszan tartó nagy gennyes góc folyamatosan legyengítette a szervezet immunrendszerét, majd heveny vérmérgezéshez vezetett. Bruce Latimer szerint e heveny vér-mérgezés következtében kiala- kulhatot tüdővizenyő okozhatta Petőfi Sándor halálát. Fennáll természetesen annak is a lehetősége, hogy ezzel párhuzamosan más, a csonton nyomot nem hagyó betegség volt a halálok.

Az irodalomból tudjuk, hogy sok kortárs tett említést Petőfi Sándor „farkasfogáról”. Jókai Mór „1848” című könyvében így ír Petőfi Sándorról: „Petőfi nem volt eszményi alak egy férfiban. Hátramaradt arcképei közül csak az az egy hű, melyet legelőször rajzolt Barabás, ahol Petőfi két kezét hátrafelé tartja, a többi mind eszményítve van. Termete szikár, középnagyságú, arcszíne sápadt, szemei apró, feketék, szemöldöke satyrvonalban menők, orra hegyes, tövén a homloknál benyomott, haja fölfelé szoktatott, szája kicsiny, s egy rendületlenül elöreálló fog miatt, gunyoros kifejezésre nyíló. Egész lénye, tekintete komor, zárkózott volt, nyakán kendőt nem viselt soha, a mi még előrenyúltabbá tette.”

Ugyancsak Jókai Mór írja róla a Budapesti Hírlap 1902., 4. számában: „Petőfi felső fogsorában balfelől egy szemfog ferdén előre nőtt, valóságos kis agyarat képezett, ez a kiálló fog nevetésének oly szatyrszerű kifejezést adott. Mikor néha bírókra keltünk s én Petőfit derékon fogva fölemeltem, ezzel a hegyes szemfogával szúrta meg a fejemet — tréfás ellenkezésből.”.

Jókai a Vasárnapi Űjság 1902., 3. számában a következőket említi meg: „feje fölfelé szélesedő, homloka magas és erősen előrenyomult, ez adott arckifejezésének oly megható jelleget; a pofacsontok kiülők voltak”.

Orlya Petrich Soma nemcsak lefestette Petőfit, hanem leírást is adott róla 1839-ben: „Középmagasságú, szikár, fehér színű arcú, sötétkemény barna hajú ifjú, villogó fekete szeme fehérjét vércsíkok futották át. Daczos kifejezésű, duzzadt ajkai fölött a bajusz csak most serkedett, hosszú nyaka leeső vállai közül meztelenül nyúlt föl... ”.

Dr. Sass István, tolna megyei főorvos sokáig és nagyon jól ismerte Petőfit, ö ezeket írja róla: „Bal szemfoga két mellékfog által növéskor helyéből kitolatván, igen előre állt, és kaczagás közben nagyon is láthatóvá vált. Fogazatának eme szabályellenessége a mily ritka, annyira jellemző, s tán még nyomra vezethető is lehetne.” (1902).

69