Hevesi Szemle 17. (1989)

1989 / 6. szám - PEDAGÓGIAI MŰHELY - Misóczki Lajos: Egy szívvel, egy lélekkel

borhelyeket, az itteni műemlékeket, közülük is a volt ferences kolostor könyvtárát és a Mátra Múzeumot.

Felfigyelek az egyik diákra, aki szótlanul feszeng. Hallgatása szomorúságot tükröz. Emlékeimben kutatok. Meglehet, valahol már találkoztam vele. Meg is kérdezem, honnan ismerős nekem.

— Tavaly ott voltam a kisnánai táborban. Onnan ismerhet. Erdélyből menekült három társammal vagyok most itt. — És mondja, az elmúlt év milyen eseményekkel gazdagította életét. Már két éve tapasztalhatja a törődést, a szeretetet. Más miatt éli át szinte felnőtt fejjel emlékeiben ez a tizenéves még mindig az odaát ért megalázást. Közismertek az okok, amelyek miatt az ő családja is az ősi szülőföldet elhagyni kényszerült — megmaradtak. Elszorult torokkal mondja:

— Fáj, hogy odaát, még mindig rettegnek magyar testvéreink. Ez tehát a szomorúság oka. (önkéntelenül is Illyés Gyula megfogalmazása jut eszembe, az, hogy rajtuk is az országhatár lépett keresztül.)

Újból a többiekhez szólok, és kapom is a spontán válaszokat, érzelmi és értelmi töltésűeket egyaránt:

— Én legszívesebben a kirándulásokon vettem részt.

— Nem győztem a csodálatosan szép tájban gyönyörködni.

— Úgy rögzítettem a látottakat az emlékezetemben, mint a filmfelvevő.

— Megvallom, hogy gyakran sírtam. Örömömben.

— Mindennek nagyon örültem. Hol sírtam, hol nevettem. Megmagyarázhatatlan.

— Nagyon, nagyon jól éreztem magam.

Egyik válaszból megtudtam, nemcsak pihentek, nézgelődtek, és szórakoztak:

— Az irodalmi, néprajzi és történelmi tárgyú előadások tetszettek a legjobban. Jegyzeteltem is, hogy az otthoni tanulmányaimban is felhasználhassam ezeket az ismereteket.

Bármennyire is zsúfolt napok várták őket, jutott idő a szórakozásra is. Szívesen nézték a videofilmeket, hallgatták a zenei kazetták változatos számait.

— Bensőséges kapcsolatok fonódtak a gyöngyösi fiatalokkal rendezett találkozón, a klubesteken és még a hangulatos szalonnasütés óráiban is — emeli ki Ko- menczi Bertalan. — Alig telt el néhány nap, és úgy éreztük magunkat ezeknek a fiataloknak a társaságában, mintha egy nagy család tagjai lennénk.

Nemcsak befogadták a szellemi táplálékot, amit a Bajza-egyesület nyújtott nekik,hanem ezek az ifjak is igyekeztek adni. Hagyományaikat őrző népdalkincsükből. helyi néprajzi ismereteikből és tisztán őrzött magyarságukból. Ezért is mondhatta a tábor egyik szervezője, Pető Imre, hogy az egyesület is sokat tanult tőlük.

Beszélgetésünk befejeződik, vacsorázni mennek. Búcsúzom tőlük mint új, nagyon közeli ismerősöktől. Többen is így köszönnek:

— Viszontlátásra!

E köszönés most azt is sugallja, hogy jövőre ismét szeretnének eljönni.

Megtudtam róluk, hogy még játszottak is. Amikor csak tehették. Közismert, a játék az önfeledt, boldog együttlét egyik bizonyítéka. Ezután méginkább megragadott azoknak a felvidéki fiúknak az őszintesége, akik többször is kijelentették, itt nagyon boldogok voltak. Az pedig, hogy a játékot még drámaian komollyá is tudták változtatni, az egylet tagjaiban is nagy élményt hagyott: A búcsúesten egy kis csoportjuk Katona József művéből, a Bánk bán-ból mutatott be jelenetet.

A Bajza-egyesület idén is elérte céljait.

Elnöke a záróesten összegezte a két hét eredményeit, és vázolta a jövő évi terveket. A résztvevőknek sok boldogságot kívánt, a tábor rendezőinek pedig megköszönte az önzetlen segítségüket. Végül figyelemre méltó felhívást fogalmazott meg. Kövesse a magyarság tábor szervezésében a gyöngyösi példát az ország valamennyi városa, hogy az elkövetkezendő években még több külföldi magyar fiatal ismerhesse meg hazánkat az európaiság és a magyarságtudat mélyítése jegyében. Babits Mihály költőnket idézte:

„— Magyar vagyok: lelkem, érzésem örökséget kapott, melyet nem dobok el; a világot nem szegényíteni kell, hanem gazdagítani. Hogy szolgálhatom az emberiséget, ha meg nem őrzök magamban minden színt, minden kincset, ami az emberiséget gazdagíthatja? A magyarság színét, a magyarság kincsét! De mily balga volnék, ha ugyanakkor más színt, más kincset el akarnék venni, vagy meggyengíteni !”

— Bízom abban, hogy más városokban is követik a gyöngyösi példát!

Misóczki Lajos

63