Hevesi Szemle 17. (1989)

1989 / 6. szám - VERS - PRÓZA - Tóth Béla: Cinkelt játékosok

TÓTH BÉLA

Cinkelt játékosok

Minden magyaroknak emlékére Caraffától Rákosiig

Egyes kamera

Avarlápos, lélekszáma kétezer fő. (Lélek nincs, elvtársak — mondja Hunták Frigyes, járási tanács ágit. prop. oszt vez.) Sáros, hófoltos térség, északi oldalán tanácsháza. Homlokzatán: „Hazánk nem rés, hanem erős bástya a béke frontján!”. Marhaganés latyak, dicsőségtábla. Versenykihívás. Élenjárók: Búgó Jakab, Mariska Péter, Szúrós István. Öt-öt holdat „bevisznek”. Aztán szégyentábla. Hátul kullogok. Egy név időszerűtlen: Csányi Orbán osztályellenség, levitézlett földbirtokos, kulák. Fegyverrejtegető. Lopta a nép vagyonát. Leseperte lesepert padlását. Egérpiszok, padlástapasz-törmelék között tengeri-, napraforgó-, búzaszemek, némi paszuly. Feletette három tyúkjával, két libájával. Tíz nappal ezelőtt elvitték. Szemben a tűzoltószertár. Kétszárnyú, horganylemez ajtajáról nem jön le, hogy „ÉJJEN CSÁNYI!” (1933., választás). De Rákosi elvtárs képét le kellett venni alóla. Valamelyik osztályellenség bekente ürülékkel. A nemrég még keményen dolgozó parasztság azt itt egyszerűen csak szarnak nevezi. Már, amit rákentek. Az osztályharc útja nem csak rögös ...

Délidő. Nem harangoznak. A harangozót is eltüntették. Nem ok nélkül. Heteken át főzte a pálinkát fent, a toronyban. A fináncok, rendőrök tehetetlenül rohangáltak. A cefreszagtól még az Avaréren túli tanyák kutyái is ök- lendeztek. Csige Jani állandóan részeg volt. Aztán fentről meglátta, hogy az öreg Csányit bevágják a Pobjedába. Elbőgte magát, meghúzta a harangot. Igaz, hogy félreverte. Rettegve rohant tüzet keresni az egész falu. De csak Csige állt ki a toronyablakba, és üvöltve énekelte, hogy:

„Horthy Miklós katonája vagyok,

Legszebb katonája... !”

Sohasem volt katona. De az ősz, kurucképű Csányi Orbán az egész falu szeme láttára ült két ávéhás közé a hátsó ülésre. Levett kalapok, szemhez szorított kendők között. Segítőkész ember volt és országos hírű gazda. (Hunták elvtárs: — Na, lesz itt osztályharc képezve, a kutyaúristenit!)

A tér nyugati oldalán a majdnem kész kultúrház. Nehezen épült, pedig Avarvárról, a megyeszékhelyről hordták az építőanyagot, teherautóval. De éjjelente rengeteget elhordták belőle. Ugyanazok. Kívül-belül még vakolatlan, padlózatlan. Filmvetítés, lócák, nyers malterszag, négy összevarrt lepedő. „A nagy alkalom”, A párttitkár”, „A tizedik csapás”. „A sztálingrádi csata”. „Bátor emberek”. Falán öblös hangszóró. Helyi nevén: falonbőgő, kolhozduda. Most is üvölt:

„Leng, messze lebeg, hős harcra vezet Győztes vörös zászlónk,

Üj élet felett, hirdet egy nevet Rákosi a jelszónk!

Rááákosi elvtárs, népünk ma ...”

Rekettye, a falu bolondja menetel középen, mint egy skót gárdista. Még a lapátnyelet is úgy hordja, mint a medvekucsmások a puskát. Tíz lépés, for24