Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 6. szám - VERS - PRÓZA - Tóth Béla: Cinkelt játékosok
dülás, magasra csapott térddel. Karimátlan kalap, ócska frakk, rongyos Wehr- macht-nadrág, bal cúgos cipője párja egy szörcsögő gumicsizma. Teljesen kopasz. Ha ezerráncú arcával néha beáll egy-egy Rákosi-kép alá vigyorogni, az emberek sumákolva röhögnek és fizetnek neki egy felest. A világon mindenkit tegez, Páhy Dánielt kivéve. Hunták elvtárs megcélozza a földművesszövetkezeti italboltot. Felhajtja bekecse gallérját, s köp egyet erre a rohadt világra, a rohadt ködre, ami reggelre ráfagyott mindenre. Az ürülékes merénylő — sehol. A Pobjeda vár a kocsmaudvaron ... — Te, Rekettye, hagyd már abba a hülye emhákádat, mert... A brit haditengerészet első lordjának nem tisztelegnek akkorát, mint amilyet a kopasz produkál. Nyúlbőr kompozíciót visel ing helyett. Alávakar, mert saját tenyésztésű háziállatai rakoncátlankodnak. — Pszt, Huntika ... Hadd súgjak valamit: tegnap találkoztam a kormányzó úr őfőméltóságával. Remek színben volt. Meghívott vacsorára a várba. Vattay főhadsegéd és gróf Teleki Pál között ülök. Frakk kötelező. Lekváros derelye lesz, gumipitypang, meg csapolt sör... — Ha marhulsz, lecsukatlak, hogy belekékülsz! — Azokkal, ott bent? — Még kényszerzubbonyt is kapsz! — Te... Huntus. Mondok valamit: kabbe! Az ágit. prop. bilgerijével sarat rúg Rekettye arcába, és kinyitja a kocsmaajtót. A skót gárdista nem törli le arcát. Vinnyogva sír, maga elé motyog: — Nekem volt egy ikertestvérem. Eltemették kétnapos korában. De hátha engem temettek el, és akkor... Kettes kamera — Szabadság, elvtársak! Olajos padló, nyitott kármentő. Színes plakáton a háttérben cséplőgép, elöl pirospozsgás, fehér bajszú műparaszt. Ügy örül, mintha a talpát vakarnák. El lehet olvasni öröme okát: „A cséplőgéptől egyenesen a begyűjtőhelyre!”. A hűdött, félszemű Pőcze Géza kocsmáros harsányan válaszol: — Szabadság, Hunták elvtárs! Hellyel kínálná a bagó- és szeszszagú félhomályban (két huszonötös égő), de a sarokban az egyik bőrkabátos apró mozdulattal magához inti. Ott jobb szag van. Egy üveg Camus, egy doboz Pali Mail az asztalon. Magukkal hozták. Pőcze szorong. Szeretne egy kis hangulatot. Kiviszi Búgó és Szúrós borát. Közben dúdol: — „Az egyik szemem sír, a másik meg üveg...” Te, Jakab! Tudod, hogy mi a különbség közietek, meg köztem? — Az, hogy te hülye vagy. — Fenét. Én tudom, hogy miből van ez a bor,'ti meg nem... Hehe... — Ugye, te Pőcze vagy? — Általában ... Hehe ... — Akkor mi egy pőcegödörben ülünk? Az ablak alatt kornyadozik a két Kucu. A Zsiga, meg az Elemér. Hegedű és brácsa. Nem hangolnak. Olajos szemmel bámulnak kifelé, öreg Veres Istvánt, a Kinizsi-termetű, hajdani avaréri tanyásgazdát figyelik. Cigarettát ad Rekettyének, és a kocsmát méregeti. Aztán mégis elmegy. Zsiga nagyot sóhajt: — Dik sum, a mejjem legyen hátul, ha még egyszer bazseválök ennek! Vagy egy hete kiásott egy kis hordó bort az öreg a trágyadomb alól. Igazit. Megtöltötte a tízliteres lámpást. Bement a kocsmába, aztán mindenki iha25
