Hevesi Szemle 17. (1989)

1989 / 6. szám - VERS - PRÓZA - Páskándi Géza: A vigéc

PÉNZES: Kit várnak maguk, Kádas? (Feszült.) Beszéljen, mert bekapcsolom a hangulatvilágítást! De előbb a bundámat felveszem! Mert te már úgyis a hasamban vagy, Margit! (Kinyitja a bőröndöt, kiveszi a farkasbundát.) A hasamban, Margit, a szavaiddal együtt... (Öltözködik. Csak a farkasfejet hagyja a hátán lógni, mint egy csuklyát.) Tehát a lámpa! (Nyúl feléje.)

KÁDAS: Ne! (Belecsimpaszkodik a karjába, közben Margit az ajtóhoz ugrik, felrántja. Belép Szunnyay. Gyorsan felteszi a törpesipkát. Mindenki csak áll, Szunnyay nyugodtan leül.)

SZUNNYAY (rágyújt): Az elmeosztályról jövök.

ZSUZSA (arca felragyog): Isten hozta, Szunnyay úr! (Felveszi a Piroska-fő- kötőt.)

PÉNZES: Szóval kiengedték? Látja, ezt is nekem köszönheti!

SZUNNYAY: Várják magát, Pénzes!

KÁDAS: örült az albérlőnk, uram isten, őrült! (Keresgélt, mast megtalálva, felteszi a törpesityakot.)

PÉNZES: Albérlő, hahaha! (Idegesen nevet.)

MARGIT: Én megmondtam, hogy őrült! (Felteszi a Nagyanyó-főkötőt.)

PÉNZES: Csak ápoló, te ribanc, csak betegápoló! (Sebesen csomagol.)

KÁDAS (felháborodva): Pofa be! (öklét rázza.)

PÉNZES: Micsoda? (Közeleg.)

SZUNNYAY: Álljon meg, Pénzes! Sok lúd disznót győz! (ö is élvezi az erőfölényt. Az megtorpan.)

MARGIT: Ki ez az ember? Ki ez?! (Hisztériás.)

SZUNNYAY: Hogy ki?

ZSUZSA: Örült! Nézzék a szemét!

(Pénzes az ajtóhoz ugrik, ráhúzza a reteszt.)

SZUNNYAY: Nem őrült! A munkaterápiás osztály vezetője volt! Ott, bent!

PÉNZES: Hallgasson, maga impotens! (Lázas csomagolás.)

ZSUZSA: Hazudik! (A szemének ugrik, az ellöki.)

SZUNNYAY: A betegek közt feltalálók, mérnökök is voltak. Sok-sók kitűnő ötlet! Ö pedig eltulajdonította!

KÁDAS: Az őrültekből éltünk, az őrültekből... (Suttog.)

PÉNZES: Igen, ápoló, műhelyfőnök, az is voltam. De az rég volt. (Húzza a telefonzsinórt, mintha hurkot akarnak a nyakukra.) Minden voltam én, minden. Őrmester, pincér, és még nagyobb is ... Untam a régit... Üj csapat kellett, új csapat!

MARGIT: Sátán! Szörnyeteg!

PÉNZES: Megjött a hangod, mi? És a palacsintasütő? Micsoda emberek! Egy palacsintasüőért a lelkűk üdvét... a hagyományt... mindent!

ZSUZSA: Sarlatán! A csirkenövesztővei is becsapott!

PÉNZES: Hát már az isten se győzött titeket!

(Elvágja a zsinórt.)

ZSUZSA: El vagyunk vágva, el vagyunk ... (Kezeit tördeli.)

(Ebben a pillanatban lentről, az utcáról autósziréna közeledő hangja. Csend.)

KÁDAS (átszelelmült arc): A rendőrség!

(Pénzes az erkélyhez rohan.)

PÉNZES: A tűzoltók, Kádas, a tűzoltók! Ég a ház! Kifelé, egy-kettőre... (Az erkély felé terelné őket.) (Ismét sziréna, Margit odaugrik, lenéz.)

MARGIT: A mentők!

PÉNZES: Engem lesz, aki megmentsen! Akárhova is jutok! Lesz! Tehetek bármit! Mindig lesz!

SZUNNYAY (az erkélyhez ugrik): Körülvették a házat! (Integet befelé.)

13