Hevesi Szemle 17. (1989)

1989 / 6. szám - VERS - PRÓZA - Páskándi Géza: A vigéc

PÉNZES (gyorsan felkapja a bőröndöt): Bújtassatok el! KÁDAS: A kéménybe! (Gúny.) ZSUZSA: A padlásra! (Gúny.) MARGIT: A pincébe! (Gúny.) KÁDAS: Egy duplafedelű ládát kellett volna kitalálnia. Pénzes! PÉNZES: Bújtassanak el! (Fel s alá rohangál.) KÁDAS: Illegalitásba vonulunk, illegalitásba? Mi lesz a fantasztikusan tudo­mányos maszek pártjával, Pénzes?! (Most az ajtó előtt léptek, Kádas odaugrik, kinéz a kémlelőn.) Itt állnak! MARGIT: Kicsodák? KÁDAS: Marcona fickók, fehér köpenyben... És két tűzoltó is ,.. PÉNZES: Bújtassanak el! SZUNNYAY: A tűzoltók létrát támasztottak az erkélyhez... Nem ugrik? (Biztatólag Pénzes felé.) (Csengetés.) TŰZOLTÖ (az ajtó előtt): Nyissák ki! Azt a szentségit, nyissák ki! PÉNZES: Soha! (Kezdi az ajtóhoz tolni a bútorokat.) Segítsenek! KÁDAS: Nekünk nem sürgős. TŰZOLTÓ (valakinek parancsot ad): Felmászni a lakásba! A szentségit, a lakásba! (A létra fokai recsegnek, Pénzes bedugja a fülét, míg azok, mint valami szép dallamot, hallgatják.) MARGIT: Te, Kádas... a recsegés is lehet muzsika? Hogy lehet az? (Átszelle­mült.) PÉNZES: (az erkélyhez rohan, lekiált): Soha nem megyek le, soha! Éljen az interplanetáris szellem! Biztosítsák a békés elvonulást! A szövetségesek meg fogják bosszulni halálomat! TŰZOLTÓ (már lentről): Jöjjön le szépen! Ugorhat is! Jó kis ponyva ez! Ugor­hat bizalommal! MARGIT: Mondja, hogy nem ugrik, amíg el nem engedik az adóját! (Nevet. Mindannyian, már-rnár hisztériával.) PÉNZES (oda sa figyel): Az avantgárdom meg fogja bosszulni! Az előőrsöm nem ismeri a tréfát! A szövetségeseket ide hívom! Biztosítsák a békés elvonulást! (Vissza, a szobába.) Bújtassanak el! KÁDAS: Soha! Feleljen tetteiért! PÉNZES: Akkor kiugróm az ablakon! (Zsarol.) (Kádas, Szunnyay s a nők lefogják.) KÁDAS: Azt már nem! Az én lakásomban maga nem lesz öngyilkos. Hogy a lelke visszajárjon! PÉNZES (erázza őket): Te potyaleső! (Mellen ragadja Kádast.) Ingyenélő! A feleségedet is idedobtad... a lányodat is! Ó, gyertek, gyertek — ti, fen­tiek! Tökéletesek! Erkölcsösek! Halhatatlanok! (Égre néz, leborul. Feláll. Az erkély párkányára lép.) Még visszatérek! (Ezt nekik.) MARGIT: Örült! SZUNNYAY: Teszi magát! ZSUZSA: Enyhítő körülményt akar! (Pénzes leugrik a szobába, kezébe kapja a bőröndöt, visszamászik.) TŰZOLTÓ (feje felbukkan a létrán, vadászkalapját eldobja, tűzoltósisakot tesz fel): Na, mi lesz? Ugrik vagy mászik? Nekünk azt tudni kell! (Pénzes le­rúgja. Lent kis idő múlva tompa puffanás. Margit bedugja a fülét.) 14

Next

/
Thumbnails
Contents