Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 6. szám - VERS - PRÓZA - Páskándi Géza: A vigéc
PÉNZES: Ez azért túlzás! (Sanda.) KÁDAS (kiégetten — bólogat): Gyilkos. Igen. Gyilkos. Megölt egy családot. Amióta itt van, elbutultam. Bamba lettem,. - megölte a józan eszünket . PÉNZES: Téved, Kádas. Ha én nem lennék olyan, amilyennek a Kozmikus íródeák a maga Nagy Könyvében megirt, maguk ma is ugyanolyan unalmasak volnának, mint azelőtt. Nem unta a lányuk is magukat? Hát nem? (Kis szünet.) Két évig éjjel-nappal dolgoztam embereimmel ezeken a szerkentyűkön, hogy aztán elindulhassak velük világgá — házalni... Hogy megkeressem a — sereg tagjait. Hogy az Előőrsöt összetoborozzam. Egy avantgárdot, igazi avantgárdot, akik az idegen bolygó, a Zérus földi partizánjai lesznek... S majd később a Zérus büszke honpolgárai... És maga még most is kételkedik ... (Panaszos.) (Kis csend.) KÁDAS (üvöltve): Én Magyarország állampolgára vagyok! Én a Magyar Nép- köztársaság állampolgára leszek! Minket nem ránt bele ebbe a nagy kozmikus slamasztikába! Kicsik vagyunk mi ahhoz! PÉNZES: Nagy marha maga, Kádas! Azt hiszi, engem érdekel ez az ország? Téved! Forduljanak fel! Én csak azért gyűjtöm a sereget ezek közül, mert ez a gyenge láncszem, Kádas! Mindig a kicsi ország, érti?! Én (felfelé bök) őket szolgálom! A Nagy Zérust! S még több zérust is. Érti? A jövőt! Mindig a jövőt! (Ismét fanatikus. Más hang, nyugtató.) örvendjen hát e sok jótéteménynek, amit békésen élvezhetnek! (Kimegy, behozza a bőröndjét.) MARGIT (bentről): Dobd el a kést, és vedd elő a régi bicskát. Mutasd meg neki a böcsületet, Józsi! PÉNZES: Hallgass, Margit, hallgass! (Csend lesz.) KÁDAS: Gyilkos. Azt hiszi, ennyi szerkentyűvel jóváteheti gyikosságait... hogy megölte anyai-apai szavainkat... dátumainkat... neveinket... Azt hiszi, jóvá tudja tenni? PÉNZES: Mindent jóvá tudunk tenni, Kádas. Az emberek hajlamosak a feledésre, csak jól menjen soruk. KÁDAS (rábámul): Teremtőm! Ide maga a sátán költözött be... Albérletbe... a sátán. PÉNZES: Ezt vártam magától. Hogy rájöjjön. Tudtam, ahol Szunnyay lakik, ott fogékony emberek élnek. Akikre lehet hatni... a legnagyobb ügy érdekében. KÁDAS: Miféle ügy, miféle ügy?! PÉNZES (legyinnt): Hiszen már annyiszor beszéltem róla. (Más hang.) Hallja, miért nem tudják kiverni fejükből ezt a sok történelmi marhaságot?! KÁDAS: Soha! Soha! Soha! PÉNZES: Kár. Pedig az önműködő traktort még fel se ajánlottam maguknak. A bulldózert se, Kádas! A vitorlásgépet! KÁDAS: Micsodákat? (Rámered. Margitnál kicsapódik az ajtó.) MARGIT: Ne kérdezd, miféle szerkentyűk, mert válaszolni fog, s a végén megdumál! KÁDAS: Nem érdekel! Soha többé, soha többé! MARGIT: Soha .többé! PÉNZES: Akkor pedig hét baj lesz! (Előrelép nagyon fenyegetően, zsebébe süllyeszti kezét.) MARGIT: Jézusom, ez megöl! (Ebben a pillanatban csengetnek. Mindenki megdermed. Zsuzsa is kiszalad a konyhából.) 12
