Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 6. szám - VERS - PRÓZA - Páskándi Géza: A vigéc
PÉNZES: Szemerkél az eső. Az első pakli elázott... Még egyszer lementem ... KÁDAS: Megjött Pénzes úr! (Bekiabál a szobába, nehogy Margit mondjon valamit.) PÉNZES: Leadja a drótot, mi? (Átlátja, amit nem nehéz.) No, lássuk a nagys- asszony... (Kinyitja az ajtót. Margit Nagyon hiányos öltözetben fekszik, magára rántja a takarót.) MARGIT: Strici! (Észbe kap.) Jaj, dehogy strici! KÁDAS: Ne közeledjék ahhoz az ágyhoz! PÉNZES: Csak az érdekel, ami az ágy alatt van! KÁDAS: Mi legyen? A bili. PÉNZES (kikotorja): Hát, nagy bili, az egyszer biztos. Itt van ez már régóta. Én tettem ide. (Kiveszi a bilivel álcázott magnót, az asztalra helyezi.) No, lássuk, mi van a biliben? Egy magnó! (Megindítja.) MARGIT: Ne! Ne! PÉNZES: Nem érdekel ám minden, csak az összeesküvés! (Surrog a szalag.) Lássuk a végét... amikor kész lett a tervük! KÁDAS (hangja a magnóról): Lesz egy kis testvéred, Zsuzsa! ZSUZSA (hangja ugyanonnan): Teremtőm! Kitől, uram, kitől? KÁDAS: Hagyja abba! PÉNZES: Menjünk csak tovább... (Megnyom egy gombot, fülhallgatót rak.) MARGIT: Némán élvezi, némán! (Haját tépi. A másik leveszi a hallgatót.) PÉNZES: Kinek mondod itt azt, hogy strici? (Néz Margitra.) Margit, te felszarvaztál ! Beszélj! MARGIT: Ne! Ne! Merénylő, gyilkos, terrorista! Diktátor! Fasiszta! (Ordítja.) PÉNZES: Miféle szavak ezek?! Hát nem felejtetted el, Margit? Ezért kaptál tőlem annyi mindent? MARGIT: Józsi, ez megöl... a lelkemet öli meg ... (Kádas előrántja a kést, Pénzesnek ront. Döfködi a mellét, Pénzes halkan nevetni kezd. Kádas megáll, csak most döbben rá, hogy a kés a másikat nem sebezte meg.) PÉNZES: Most persze, holmi páncélingre gondol. Dehogy! No, döfjön ide! (Kitárja ingét.) MARGIT: Döfj oda, Józsi! A szőrös mellébe döfjed! Tövig! (Kádas csak döf, döf, Pénzes nevet.) KÁDAS: Sátán! Sátán! Sátán! (Minden szúrásra jut egy szó.) PÉNZES: No, nem! Csak feltaláló... KÁDAS: Miért... miért nem? (A késre, tétován.) PÉNZES: Egyszerű a dolog, Kádas. Ennek a nyelében van egy kis szerkentyű... Nézze csak. (Mutatja.) Tudja, mi ez? A kés élét szabályozza. Ügy hívom, hogy szagló él. Tudniillik, bele van táplálva a kenyér szaga. Szagra érzékeny ez a penge. Ha kenyeret érez, szalonnát, ilyesmit — vág. De ha nem, akkor... nézze csak, mi történik, tapogassa meg bátran ... akkor a íkés szépen összemegy, mint a collstok ... bé a kamrába ... a nyelébe... mint a bűvészeké ... Tehát az emberszagra védekezőleg reagál. PÉNZES: Ez is olyan, mint a csirkenövesztő, igaz? PÉNZES: Micsoda? (Előrelép.) KÁDAS (megretten): Csak mondom, hogy ez is a maga szavára hallgat. (Szaggatottan.) PÉNZES: Azt meghiszem! Nem is csodálja ezt az egész dolgot? Kádas, én felszabadítottam! (Előrelép.) KÁDAS (ijedt): De! Épp az, hogy csodálom! (Pislogva.) Hogy lehet valaki ekkora nagy feltaláló és ... (elszánt lesz) gyilkos! 11
