Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 6. szám - VERS - PRÓZA - Páskándi Géza: A vigéc
rémifászólászidó! Orzene jön! Az lesz a mienk! A legősibb űr legújabb muzsikája! Más harmónia nem kell! KÁDAS: Azt se énekelhetjük, hogy csiga-biga, gyere ki? PÉNZES: Provokáció, Kádas! Agresszió! Minek provokálni azt a derék csigát! Látja, az viszi a házát... nem úgy, mint maga! Értem? No, akkor egy szót se halljak ... MARGIT: Baszki... baszki __baszki... K ÁDAS: Margit! (Rosszalló.) PÉNZES: Hagyja csak, ezt nem kell elfelejteni. MARGIT: Szar... szar... szar ... KÁDAS: Fejezd be! PÉNZES: Csak hadd használja! Vannak alapszavaik is... Kellenek, mint egy falat kenyér... Tehát: Jó lesz vigyázni! (Kimegy, becsapja az ajtót. Kis csend.) KÁDAS: Miket beszélsz, te Margit? MARGIT: Pszt... csak azt mondtam ... a baszki ... rodalmat... a baszk irodalmat sem fogjuk elfeledni... olyan szar... vashibát... olyan szarvashibát nem követünk el többé! Jól kitoltam vele, ne félj... Álnyelven beszéltem! Mint gyermekkoromban! KÁDAS: Ó, Margitom! (Fejét simogatja.) MARGIT: Már a dúdolás se... pedig már csak ennyi maradt nékünk ... Félek tőle, nagyon félek tőle... Te, Józsi, ez, amikor tárcsáz, én megfigyeltem, nyolc, meg kilenc, meg tizenkét számot tárcsáz... Mindig elkergetett maga mellől, ne hallgassam... Te, Józsi, én megnéztem a telefonkönyvben ... nincs is Hephaisztosz cég, Józsi! KÁDAS (döbbent): És csak most szólsz nekem? MARGIT (fejét lehajtja): Nem akartalak nyugtalanítani... meg aztán... a kémény, Józsi, a kémény... (Sóhajt.) Ez ki fog nyírni bennünket. KÁDAS (öntudattal): Azt nem lehet, Margit, jogállamban élünk. Azt mondják. MARGIT (felkel járkál): Jogállam, jogállam... de akkor neki miért szabad nyolc, meg tíz, meg tizenkét számot tárcsáznia, nekünk meg csak hatot... Lehet, hogy minket valamennyiünket lehallgatnak, csak őt nem? Kiráz a hideg, valahányszor meglátom ... KÁDAS: Bezzeg néhány héttel ezelőtt még nagyon is megnyugtatta az ideg- rendszeredet ... MARGIT: Az akkor volt. És én akkor is csak téged szerettelek, Józsi. És te is megengedted, hogy cicázzak véle. Akkor most hallgass! KÁDAS: Meg! De nem mindent! Távolról sem mindent! (Handabandázik.) MARGIT: Mit nem engedtél meg, Józsi?! KÁDAS: Mit, mit... hát azt, hogy jólessék véle... ezt az egészet nem engedtem meg... Azt akartam, úgy érezd, hogy kényszerből teszed, mintha kerékbe törtek volna... De te ezt elfelejtetted, ezt te élvezted, nekem ne hazudj, Margit! MARGIT: Ha élveztem volna is, közben rád gondoltam ... téged láttalak és Zsuzsát... őérte tettem ... és teérted ... KÁDAS: Ó, Zsuzsa! (Kezébe temeti arcát.) MARGIT: (ijedten): Mi van vele!? KÁDAS: Semmi, semmi. MARGIT: Még mindig a Szunnyay-ügy miatt... Váljék egészségére ... Szuny- nyay úriember, diszkrét... 8
