Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 6. szám - VERS - PRÓZA - Simonyi Imre költeménye
• Vers-próza SIMONYI IMRE A meggyfa másodján virágzott Ne hidd: — csak mit agyad formált abból épülnek míves formák — mert lám, hogy másodján virágzott tegnap hajnalra ki a meggyfa ma alkonyattájt már versbe szálltam — Nem is lett hősi ez az ének — mégis túl ifjú lenne vénnek — mivel egekbe nem verem most próféciás sorok homlokát — inkább a tájba leng a ritmus... Ennyi a vers csak: — őszre járván anakronizmus már e látvány — miként amaz öreg legények markán remegő bukéta az alkonyi tér szögletében — A babonás, jelet vél látni s zászlóbontva immár megváltni indul boldog és boldogtalant: mivel a bot ma kivirágzott — — S ágnak vél botot s őszt tavasznak. . Ám nézd a hernyói: — bölcs kedélyén mint szövődik szelíd emlékké a felfalt múlt zöldséges izei Ö tudja; annyit ért a lét. — S most egykedvűen gunnyaszt gubájában. Borzolva tollát ül az ágon s a sanda bánat a madáron — ö tudja: hét-szűkesztendő e virágos, cifra nyomorúság: — --------a néne hernyózza a fákat... 4
