Hevesi Szemle 17. (1989)

1989 / 5. szám - SZÍNHÁZ - György Ágnes: Miért érdekes?

öncélú és felesleges az.egyik főszereplő lány „kirepülését” fél órán át tartó- an damilra kötve fekvő helyzetben kimerevíteni a levegőbe, ráadásul a hát­térbe helyezettel, ahol amúgy sem érvényesül ez a mutatvány. Minden erőlkö­dés ellenére sem a darab, sem az előadás nem sikeres. Ami a címet illeti, az a darabon belül játszott amatőrök jelenetében sze­replő fiatal mozgálmistákra vonatkozik, akik a sarlós kalapácsos zászló platt járták az iskolákat és vitték a tanulókat a begyűjtéshez, pár;azok itt elker­getik a mozgálmistákat. Nem hiszem, hogy 1953-ban megtették volna. A versenyszerű bemutatók sorát a 35 éves Kovacevic műve, a VÁLTOZ­NAK AZ IDŐK zárta, szintén Egon Savin rendezésében. Kovacevic jogásznak készült, majd átment a drámai szakra és dramaturgiát végzett. Nyolc színmű­vet írt és több tv-játékot; ez a műve is először tv-játékként aratott sikert. Színmű formájában 1988-ban mutatták be. A történet Űjvidék környékén játszódik. A történet, melyet az író, nagyapja elbeszélése nyomán írt, termé­szetesen a háború befejezése utáni időkkel foglalkozik. A színpad teljes hosszá­ban és szélességében, átlósan és keresztben villanypóznákat látunk, amelyek a falu határát jelzik és azt, hogy kezdetben még villany sem volt. A hátsó fal hosszában egy állványzat látható, amely a templom tornyának renoválá­sára szolgál, és amelyen a darab tartama alatt, végig (két részben, és szünet­tel játszották!), csaknem némán tesz-vesz a légnyomástól megsüketült vete­ránt játszó színész, Lazar Ristovski. Ugyanaz, aki a másik belgrádi előadás­ban, A hamisítvány eredetijében a partizán apát játssza. Ö kapta a legjobb férfialakítás díját is. Nagyszerű, amit itt művel. Minden pillanatot kitölt, nincs üresjárata, mégsem zavarja a többiek mozgását, vagy beszédét; némán és mozdulatlanul is beszédes. A többiek, a megnevezett 19 szereplő és a húsz statiszta, jó együttes munkát végez. A problémák ugyanazok, mint a két előző darabban, csak itt falusi körül­mények között. A háborúból hazatértek beilleszkedése, a hosszú idő után újra találkozó házasok egymásra találása, vagy elidegenedése; az új hatalmasságok önkényeskedései, a valódi és vélt sebek és sérelmek felnagyítása, a háború­nak a lélekszámban és a lelkekben végzett pusztítása, az ügyeskedők és a min­dig vesztesek egymásközti csatája, a háborúból visszatértek hősiességének el- törpülése a hétköznapi dolgokkal kapcsolatos tehetetlenségben; „az élet megy tovább” filozófia igazsága és igazságtalansága, az öregek régimódias, múlthoz, szokásokhoz és tárgyakhoz való ragaszkodása, a fiatalok kezdeti, majd el­lankadó lelkessége: mind-mind ismert, sőt elcsépelt motívum. A színészek kilométereket gyalogolnak a hatalmas térben, mely még a szegedi Dóm tér színpadánál is mélyebb és a jövés-menés közben gyakran el­vész a játék finomsága. Az egész együtt mégis jó, hatásos, élményt jelent azok­nak is, akik emlékeznek az ábrázolt időkre, azoknak is, akik csak innen is­merik meg. Végül a nyertesek részére „jutalomjátékot” tartott a veszprémi Petőfi Színház együttese. A Nagy Briliáns Keringő Drago Jancar szlovén író műve; ő az egyik leg­előkelőbb helyet foglalja el a szlovéniai írók között. 1982-ben két irodalmi di­jat is nyert, két drámájával. A fenti mű a 2. színdarabja, mely Chopin csodá­latos zongoraművének címét viseli. A darab arról szól, hogy az egész világ őrültek háza, és akik vezetik — az orvosok — azok is őrültek, fasisztoid-mánikusok, akik az embereken és emberekkel kísérleteznek, akik kiszolgáltatottjai a kínzóknak. És ez természetesen minden időkre vonatkozik. Mindig a primitív, műve­letlen diktátorok találják ki a törvényeket és a módszereket, amivel megnyo­morítják az emberiséget. 80

Next

/
Thumbnails
Contents