Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 1. szám - KÖZÉLET - Gábor László: Alternatívok és alternatívák
1988 novemberében így fogalmazott: „Meggyőződésem, hogy a többpártrendszer nem bevezetés kérdése. Meglátjuk, hogyan alakul a társadalmi-gazdasági helyzet, a politikai kultúra, a politikai sokszínűség Magyarországon. Ennek talaján én el tudom képzelni, hogy megmarad az egypártrendszer, akkor, ha az emberek érzik, hogy nem feltétlenül pártszerveződés keretében is hangot tudnak adni érdekeiknek, politikai törekvéseiknek. Elképzelhető, hogy egyik-másik szervezetből párt nő ki. Akkor viszont nem az lesz a kérdés, hogy bevezetjük-e vagy sem. hanem az, hogy hova vezet ez a folyamat. Most azt mondani, hogy tessék, alakítsatok pártot, olyan politikai harchoz vezetne a hatalom körül, amire szerintem most nincs szükségünk, mert nagy problémákat kell megoldani." Azt fűzte hozzá ehhez Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, államminiszter: „Nem szabad félnünk és nem is félünk a többpártrendszertől. Mi az anarchiától félünk, és nem is alaptalanul félünk most Egy ilyen válságos helyzetben, mint ma, a nemzeti konszenzusra van szükség. Ha több párt lenne, szerintem most azoknak is össze kellene fogniuk, ahogy ez minden, hasonló helyzetben a világ más országaiban történik. Ha most többpártrendszer lenne, annak koalíciónak kellene lennie, mert a helyzet nem alkalmas a kormányzati váltógazdálkodásra. Válságos helyzetben az ellenzék feltétlenül megél az elégedetlenségből. De ha kormányra jut, nem tudja kielégíteni az elégedetlenséget. Nekünk most egy koalícióhoz hasonló, koalíciós jellegű szövetséget kellene létrehoznunk a párt körül, és ez ebben a helyzetben megoldaná azt a politikai problémát, amit, mondjuk, egy többpártrendszer hiánya esetleg felvet.” A Magyar Közvélemény-kutató Intézet 1988 júliusa és októbere között többször is végzett olyan kérdőíves vizsgálatokat, amelyek a politikai pluralizmus kérdéseit érintették. A túlnyomó többség egyetértett azzal, hogy az emberek békés gyűléseket, felvonulásokat szervezhessenek és tarthassanak, s ilyenkor szabadon fejthessék ki véleményüket, elégedetlenséaüket. Már a gyülekezési, egyesülési joggal kapcsolatos társadalmi viták során többször fölmerült, hogy a törvénytervezet nem terjedt ki a politikai párt alapítására és működésére. A vizsgálatok tanulsága szerint mind kevesebben értettek egyet ezzel a megszorítással. így hát az a folyamat, amelyről Berecz János az előbb idézett véleményében szólt, gyorsan megindult. Az Országgyűlés decemberi ülésszakán már megfogalmazódott: olyan törvény megalkotására van szükség, amely valamennyi politikai pártra vonatkozik. Erről beszélt január 12-én. Gyöngyösön Berecz János, amikor úgy foglalt állást, hogy ő éppen, személy szerint, kibékülne az egypártrendszerben megvalósuló pluralizmussal, de több párt megalakulását demokratikus eszközökkel nem lehet megakadályozni. Ezért szükséges a jogi szabályozás megteremtése. Viszont elengedhetetlen az új nemzeti összefogás kialakítása, mert megindulhat az áldatlan politikai harc. „Azt kell keresni, ami összeköt, hogy ne boruljon fel az építmény, hanem tovább épüljön. A politikai versenyhelyzetet vállalja a Magyar Szocialista Munkáspárt, még ha a kormányzás felelősségével terhelt is.” Ez a gondolatmenet egybevág Nyers Rezső 1988 novemberében elhangzott szavaival. El kell ismerni tehát az önszerveződő csoportok létét, s jogukat a politikai párttá alakulásra. De nézzük, hogy egy adott időszakban hogyan is nézett ki a paletta, egy adott időszakban milyen alternatív szervezetek működtek. Érdemes ehhez alapul venni a Reform című hetilap összegezését, amely 1988 novemberének közepén jelent meg. Ha valamilyen változás történt azóta, s tudomásunk van róla, menet közben jelezzük. A Magyar Demokrata Fórum a legjelentősebb, legnagyobb taglétszámú a szervezetek közül. 1987. szeptember 27-én jött létre, egy Lakitelken tartott 47
