Hevesi Szemle 17. (1989)

1989 / 5. szám - VERS - PRÓZA - Zahemszky László: Párttagkönyv és perverzió

(Hogy mi köze volt Sztálinnak és Berijának a munkásosztályhoz, azt per sze nem kérdezte, nem kérdezhette meg senki. Csak tapsolni illett, de azt aztán a lehető legforróbban!)

Berija elsőrendű feladatnak tartotta, hogy a nép között elhintse a félelmet az épülő földi Paradicsomot fenyegető külső és belső ellenségtől, és személyesen irányította a totális éberségi kampányt. A tbiliszi pártaktíva határozatában is az ő beszámolójának lényege öltött testet: „... kíméletlenül szét kell zúzni a nép ellenségeit, a fasizmus trockista—buharinista, mensevik—nacionalista zsoldosügynökeit, a grúz nép háromszorosan megvetett ellenségeit és árulóit!” (Zarja Vosztoka, 1937. július 12.)

A gyűlöletet árasztó szófröecsenetek azt jelezték, hogy a Kaukázusontú- lon megkezdődött a nagy „tisztogatások” korszaka, amelyet nem élt túl az ismert kaukázusi pártvezetők többsége.

Az „eszmei” harc irányításán túl Berija attól sem riadt vissza, hogy közvetlenül részt vegyen a leszámolásokban.

1936. július 9-én a kaukázusontúli pártbizottság politikai irodája meghallgatta az NKVD jelentését a „Grúzia, Azerbajdzsán és Örményország területén működő ellenforradalmi csoport leleplezéséről”. A beszámoló után Agaszi Handzsjant, az örmény párt vezetőjét Berija azzal vádolta, hogy elvesztette forradalmi éberségét. .Ugyanaznap este Handzsjan meghalt. Haláláról a következő közleményt adták ki:

,At SZK/b/P Kaukázusontúli Bizottsága közli, hogy Handzsjan elvtárs. az örmény Kommunista (bolsevik) Párt Központi Bizottságának titkára 1936 július 9-én öngyilkosság következtében elhunyt. A pártvezetőhöz különösen méltatlan tettet a kishitűség megnyilvánulásaként értékelve, a kaukázusontúli pártbizottság szükségesnek tartja tudatni a párttagsággal, hogy Handzsjan elvtárs az utóbhi időben egész sor olyan politikai hibát követett el, amelyet a nacionalista és ellenforradalmi trockista elemek leleplezése során tanúsított fogyatékos éberségben fejeződtek ki. Felismerve e hibákat, Handzsjan elvtársnak nem volt elég bátorsága, hogy a gyakorlatban bolsevik módon kijavítsa azokat, és öngyilkosságot követett el. Handzsjan elvtárs általános állapotát súlyosbította régen tartó betegsége, a tuberkulózis akut formája is.” (Zarja Vosztoka, 1936. július 11.)

De mit vallanak a szemtanúk?

A pártbizottság székházában vége felé közeledett a munkanap. Berija dolgozószobájában hirtelen lövés dördült. Korotkov, a Moszkvából érkezett pártellenőrző kollégium tagja, aki a szomszéd szobában dolgozott, a dörrenésre feltépte az első titkár kabinetjének ajtaját. Még látta, hogy Lavrentyij Pavlovics az asztalra hajítja pisztolyát... Handzsjan átlőtt fejjel, vértócsában feküdt a szőnyegen. Korotkov visszarohant szobájába, és meghagyta az ellenőrzést végző bizottság tagjainak, hogy soha, sehol, senkinek ne beszéljenek erről, ha kedves az életük. Még útban Moszkva felé a vonaton is azt hajtogatta munkatársnőjének, Anna Ivanovnának: „Vigyázz, Anna, egy szót se! Különben mindkettőnknek vége.”

Handzsjan szőnyegbe csavart holttestét gépkocsin az örmény állami és pártvezetés felelős munkatársainak fenntartott szállodába fuvarozták. A szemközti épület tetején egy tetőfedő dolgozott, aki felülről belátott Handzsjan szobájába. Látta és hallotta, hogy Handzsjan testőre, minden valószínűség szerint Berija parancsára, egy lövést adott le a helyiségben — így imitálta az örmény pártvezető öngyilkosságát.

Amikor húsz évvel később Jerevánban kihantolták Handzsjan sírját, kiderült, hogy a golyó a bal halántékot ütötte át. Pedig — mint közeli hozzátartozói megerősítették — Handzsjan nem volt balkezes! (Folytatjuk)