Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 1. szám - KÖZÉLET - Homa János: Törvény az egyesülési jogról
Törvény az egyesülési jogról Útban a jogállamiság felé A tavaly augusztus 27-én megjelent napilapokban látott napvilágot az egyesülési jog törvénytervezete. Ezután kezdődött e jogszabály társadalmi vitája. Ha összevetjük az akkori sorokat és a most, január 11-én alkotott törvényt, akkor nagyon sok különbséget fedezhetünk fel. No, de ne vágjunk a dolgok elébe, először is nézzük, hogyan fogadták a javaslatot a társadalmi vitákon. Értelmiségi körökben rendkívül kemény kritikával illették az igazságügyi tárca törvénytervezetét. Akadt, ahol ezt a társadalom önszerveződési folyamatainak korlátok közé szorítására tett kísérletnek minősítették. Kétségbe vonták, hogy a demokratikus viszonyok kiépítését szolgálja. Mint egy ügyvéd megfogalmazta: a demokráciát nem megteremteni kell, hanem engedni, hogy érvényesüljön. A vitában elismerték, hogy az ebtenyésztők vagy a nudisták a tervezetben megfogalmazottak alapján egyszerűbben alapíthatnak egyesületeket, mint korábban, viszont elfogadhatatlannak tartották, hogy é dokumentum nem foglalkozik a politikai pártok alapításával, illetve az alkotmány hatáskörébe utalja. Végül is, a vitáknak köszönhetően, az igazságügyi tárca átdolgozta a törvényjavaslatot. Jelentősen. S ez a megváltozott tervezet került az Országgyűlés elé. A honatyák által tárgyalt javaslatban már úgy fogalmaztak, hogy az egyesülés mindenkit megillető, alapvető szabadságjog. Az első variációhoz képest ez annyiban jelent előrelépést, hogy ott még úgy tüntették fel ezt a jogot, mint olyat, amellyel az állam adományozza meg polgárait. A második változatban a törvényjavaslat részletes indokolásánál megfogalmazták azt is, hogy „az egyesülési jog alapján mindenkinek joga van ahhoz, hogy másokkal szervezeteket, a szervezet szervezettségi szintjét el nem érő közösségeket hozzon létre, illetőleg azok tevékenységében részt vegyen. Természetesen az egyesülés szabadsága azt is jelenti, hogy az ilyen szervezetekből, közösségekből szabadon ki is lehet lépni.” Amikor dr. Kulcsár Kálmán igazságügyi miniszter az egyesülési jogról szóló törvényjavaslatot taglalta a Parlamentben, megállapította: ez a tervezet, a vele egy időben tárgyalt, gyülekezési jogról beterjesztett törvényjavaslattal együtt, a politikai rendszer reformjában, ezen belül a jogállamiság kiteljesítésében az első konkrét jogalkotási lépésnek tekinthető. Mint mondotta: arra törekedtek, hogy elkerüljék a túlszabályozást, az egyesülési jog gyakorlásába való, indokolatlan állami beavatkozást. A tervezett szabályozás nem írt elő semmiféle szervezeti formakényszert, az alapítókra bízta, hogy milyen típusú szervezetet kívánnak létrehozni. E szervezetek minden olyan tevékenység végzése céljából létrehozhatók, amely összhangban áll az alkotmánnyal, és amelyet a törvény nem tilt. A javaslat mindössze két, konkrét korlátot állított fel: az egyik, hogy az egyesülési jog alapján fegyveres szervezet nem hozható létre. A másik, hogy társadalmi szervezet elsődlegesen gazdasági-vállalkozási tevékenység céljából nem alapítható. A korábbi szabályozáshoz képest a törvény lényegesen egyszerűbben szabályozta az egyesülési jog alapján létrejövő szervezet megalakítását. Mindössze három feltételt írt elő a megalakuláshoz. Ezek a következők: legalább 10 alapító tag mondja ki a szervezet megalakítását, állapítsa meg az alapszabályát. 44
