Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 5. szám - VERS - PRÓZA - Szakonyi Károly: Nihilisták (dráma)
PÁVEL: Valóban ilyen sokra értékeli őket? És az orosz tudósok? Róluk, ugyebár, nem ilyen hízelgő a véleménye? BAZAROV: Eltalálta, kérem. PÁVEL: Ami engem illet, nem túlságosan kedvelem a németeket... ARKAGYIJ (unatkozva): Ha nem melegszik fel nagyon az idő, kilovagolok, megnézem a környéket. KIRSZANOV: Veled tartok. ARKAGYIJ: Inkább magam ... PÁVEL: Azt mondják, így, úgy a németek! A régiek talán még értek valamit, egy Schiller, egy Goethe... De ezek a kémikusok és materialisták! BAZAROV: Többet érnek bármelyik költőnél. KIRSZANOV: Bármilyen költőnél? — Miért ne lovagolhatnánk ki együtt, Arkasa? (Arkagyij vállat von.) PÁVEL: Lesújtó ítélete van a művészetről, mondhatom! ön tehát egyedül a tudományban hisz? BAZAROV: Miért hinnék a tudományban? Mi a tudomány általában? Vannak tudományok, ahogy vannak mesterségek, foglalkozások, de tudomány általában — egyszerűen nincs! PÁVEL: ön, ha jól sejtem ... ARKAGYIJ: Nihilista! PÁVEL: Brávó! Ez igen! Talán te is az lettél? ARKAGYIJ: Természetesen én is! KIRSZANOV: Micsoda?! PÁVEL: Látod, Nyikoláj, így állunk! Ha egy ponton, csak egyetlenegy ponton is megbomlik a rend, ha meglazul egy csavar, ha engedünk a természetnek a szigorú erkölccsel szemben, ide jutunk! Ide! Hányszor elmondtam neked?! Hányszor figyelmeztettelek?! Most aztán ne csodálkozz! ARKAGYIJ (értetlenül): Mi ez a nagy felháborodás, bácsikám? KIRSZANOV: Kérlek, Pável, ne ragadtasd el magad, bízd rám ... PÁVEL: Rád? Ugyan! Hányszor, de hányszor? hangoztattam, hogy nem engedhetünk egy jottányit sem a konvenciókból! Aki fellazítja házában a törvényt, annak sarja még istentagadóbb lesz az apjánál... KIRSZANOV: Pável! PÁVEL (elragadta az indulat): Aki parázna ... KIRSZANOV: Most már elég legyen, Pável! PÁVEL: Aki parázna módon él... KIRSZANOV: Hallgass! (Felpattan, a szélütés kerülgeti.) Hallgass! Örökösen belém kötsz ... kötözködöl... örökösen ... Eh! (Sarkon fordul és kisiet. Csend. A fiatalok döbbenten nézik a jelenetet.) PÁVEL: Menj csak, eridj, szaladj, hozzá, siess csak! (Remeg az indulattól, de kifújja magát, szinte most veszi észre, hogy nincs egyedül.) ARKAGYIJ: Veszekedni szoktatok? (Pável hallgat.) Azelőtt soha nem ugrottatok egymásnak. Mi ez? Mi bajotok van? PÁVEL: Majd apádtól kérdezd .. . tőle. Ne tőlem. Ne akard, hogy én mondjam el. ARKAGYIJ: Valami baj? PÁVEL: Tőle kérdezd. Biztosan megértitek majd egymást. Az az érzésem, hogy megértitek ... Majd ő elmondja. ARKAGYIJ: Rejtélyes vagy. 41
