Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 5. szám - VERS - PRÓZA - Szakonyi Károly: Nihilisták (dráma)
PÁVEL: Nincs itt semmi rejtély. Csak éppen bolond a világ. Megbolondult a világ ... Igen. Megbolondult... Már az arisztokrácia is. BAZAROV: Ugyan, kérem! Mi az, hogy arisztokrácia? Semmi. Egy üres szó Éppen olyan üres sző, mint a többi! PÁVEL: No, no! Persze, ön megveti az arisztokráciát... BAZAROV: Igen, megvetem. PÁVEL: Engem liberális embernek, a haladás barátjának tartanak, de éppen ezért, uram, én becsülöm az arisztokratákat! Az igaziakat! Gondoljon csak, tisztelt uram, az angol arisztokráciára ... BAZAROV: Á, ugyan, régi nóta! PÁVEL: Én igenis csodálom őket! ARKAGYIJ: Ha nem mondod, is látjuk, úgy öltözöl, mint egy lord. PÁVEL: Semennyit sem engednek a jogaikból, s éppen ezért mások jogait is tiszteletben tartják. Megkövetelik a kötelességteljesítést, ugyanakkor ők is teljesítik a magukét. Angliában az arisztokrácia teremtette meg és tartja fenn a szabadságot. ARKAGYIJ: Csakhogy ez itt nem Anglia. PÁVEL: Anglia vagy nem Anglia! önérzet és önbecsülés nélkül nincs tartós alapja a társadalomnak ... a bien public épületének. Nagyon jól tudom, tisztelt uram, hogy nevetségesnek tartja az öltözködésemet és a szokásaimat. Csakhogy mindez az önbecsülésemből és a kötelességérzetemből következik, igen, kérem, a kötelességérzetemből. Falun élek, de nem hanyagolom el magam. .. Ám önök mindent tagadnak, vagyis rombolnak. ARKAGYIJ: Erre késztet minket a helyzet. Népünk mai helyzete... PÁVEL: Népünk mai helyzete! Nem bizonyos, hogy népünk mai helyzete éppen a tagadást követeli meg. Félek, hogy a nép nem olyan, mint amilyennek ti... önök elképzelik. Tiszteli a hagyományokat, hit nélkül nem élhet. ARKAGYIJ: Ez igy igaz. PÁVEL: ön szerint is? BAZAROV: Természetesen. PÁVEL: Akkor hát, uraim, önök a saját népük ellen foglalnak állást? BAZAROV: A nagyapám még szántott. Megkérdezheti a muzsikjait, uram. hogy kettőnk közül melyikben ismeri fel hamarabb a honfitársát: önben vagy bennem, ön beszélni sem tud vele. PÁVEL: ön meg beszél vele, s közben megveti őt. BAZAROV: Ha rászolgál a megvetésemre! A nép azt hiszi, hogy amikor dörög, Illés prófáta szekerezik az égen. Egyetértsek vele? PÁVEL (gúnnyal): Nem, dehogy! Vegye csak el tőle a hitét! BAZAROV: Nézze, Pável Petrovics! Szakadatlan mondogatjuk, hogy nálunk sok a baj, a tisztviselők megvesztegethetőek, rosszak az utak, gyenge a kereskedelem, korrupt a bíróság és így tovább, és így tovább, de mi értelme van minderről fecsegni, ha semmit sem tehetünk ellene, ha csak beszélünk, beszélünk a magasabbrendű elvekről, parlamentarizmusról, demokráciáról, tisztességről, közben a mindennapi kenyérgondokkal küszködünk, csődbe jut az ipar, parlagon hevernek a földek, kivész az emberekből az ambíció. így aztán a szabadsággal, amit pedig mostanság a kormány is nagyon hangoztat, semmit sem tudunk kezdeni. A muzsik pedig még önmagát is meglopja, nemhogy mást, csakhogy a kocsmában halálra ihassa magát. .. PÁVEL: Tehát romboljunk és romboljunk? El vagyok ragadtatva, mondhatom! Az én időmben a fiatalságnak tanulnia kellett, szorgalmaskodni, sza-
