Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 5. szám - VERS - PRÓZA - Szakonyi Károly: Nihilisták (dráma)
BAZAROV: Talán afféle szegény rokon? Arkasa! Ezt nem tudtam! ARKAGYIJ: őszintén szólva, én ... KIRSZANOV (torokköszörülve): Nézzék uraim, Arkasának már akartam említeni, hogy a falusi élet magányában .. . PÁVEL (közbevág): Eltűnnek a kiváltságok? Azt mondja, doktor? Márpedig prinszipek nélkül egy lépést sem tehetünk. De ha valóban ilyen világ jön, akkor köszönöm szépen, nem kérek belőle! Vous avez changé tout cela, Isten adjon önöknek erőt, egészséget, tábornoki rangot, mi csak gyönyörködünk majd önökben, ifjú uraim! KIRSZANOV: Mi sem voltunk különbek, Pável! PÁVEL: Én soha nem akartam másféle világot, csak a meglévőn kívántam javítani! KIRSZANOV: ők is így vannak ezzel, nyugodj meg! PÁVEL: Ha csak Bazarov úrról volna szó, hallgatnék! De Arkasáért felelek! BAZAROV: De hisz ön csak a nagybátyja! PÁVEL: Ha az apja bizonyos dolgok miatt elnéző is vele szemben, én nem leszek az! Engem mindig és mindenben a hit vezérelt! Nekem a család szent, és én védem a család jó hírét! A mi családunk mindig is hitt a princípiumokban, hittünk Istenben, hazában, szellemben, családban . . . ARKAGYIJ: Mégsem nősültél meg soha, bácsikám! KIRSZANOV: Arkasa! PÁVEL: Ügy látom, Arkagyij s’est dégourdi! Méghozzá nagyon is! Nagyon is fesztelen! (Csend. Bazarov magában mulat a vitán, nyugodtan teázik.) KIRSZANOV: Arkasa! Kérj bocsánatot! BAZAROV: Bocsánatot? KIRSZANOV: Engedelmével, uram, erre most szükség van! (Csend.) ARKAGYIJ: Rendben. Elnézést. Tapintatlan voltam. (Pável türelmetlen mozdulattal leinti. Hallgatnak. Kínos csend ) KIRSZANOV (Bazarovnak): Jól telt az éjszakája? BAZAROV: Gyereksírást hallottam. Felébresztétt kétszer is. Aztán hajnalban talpra ugrottam, és megkerestem a tavat. (Kis csend.) Csecsemő van a háznál? KIRSZANOV: Hát... (Szünet.) Hát van. Van. Mitya. PÁVEL: Mitya. Egy kisfiú. Egy fiúcska. ARKAGYIJ: Fenyicska kisfia. BAZAROV: Ó! (Szünet.) Hmmmm. Akkor ez, a kis Mitya, ez ébresztett fel. Keservesen sírt. Talán valami baja van. Szívesen megvizsgálom, ha óhajtják. PÁVEL: Semmi szükség rá. A gyerek egészséges. (Csend.) ARKAGYIJ: Micsoda remek idő! Kilovagolunk? BAZAROV: Dolgoznom kell. (Csend.) PÁVEL: ön, mint a természettudományok ismerője, bizonyára olvasta a leg- újabbkori német munkákat. BAZAROV: Igen. A tudósaik alapos emberek. Mestereink lehetnek. Igen. A mestereink. 40
