Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 5. szám - VERS - PRÓZA - Szakonyi Károly: Nihilisták (dráma)
SZAKONYl KÁROLY Nihilisták Dráma két részben Turgenyev: Apák és fiúk című regénye nyomán BAZAROV: Felboncolom a békákat, felmetszem a hasukat, kíváncsi vagyok, mi megy végbe a bensejükben. S mivelhogy mindannyian békák vagyunk, hát megtudom azt is, hogy mi megy végbe bennünk. PA VÉL: Á, tehát ön szerint a békák tanulmányozásával el lehet jutni az ember megismeréséhez? BAZAROV: Ühmmm. KIRSZANOV: Nagyon érdekes! PÁVEL: Na, és ami nem látható? A lélek? BAZAROV (packázva): A lélek? Az micsoda? PAVEL: ön talán tagadja, hogy létezik? BAZAROV: Éhhomra nem szeretek vitázni. Noha reggel valóban frissebben fog az agy. KIRSZANOV: Kér teát? ARKAGYIJ: Adhatok teát, Jevgenyij? BAZAROV: Majd én kiszolgálom magam, engedelmükkel. KIRSZANOV: Tessék csak! PÁVEL (kötekedve): Ha nem tévedek, ön megveti azokat, akik cselédséggel veszik körül magukat? BAZAROV (miközben feláll, és teát tölt): Arkasa! Szerinted hogy áll ez a kérdés? Megvetem őket? ARKAGYIJ (nevet): Nincs túlságosan jó véleményed róluk! BAZAROV: Enyhén szólva, igaz, Arkasa? ARKAGYIJ (szolgálatkészen): Enyhén szóival KIRSZANOV: De, ugyebár az édesatyja is tart cselédséget? BAZAROV (visszatelepszik a teával): Tizenkét lélek van a birtokán, meg a belső cselédség. Természetesen. És természetesen én is elfogadom, hogy a szakácsnő főzzön, a szolgáló elém tegye a tálat, a lovász bekösse a nyergest az istállóba. Ilyen világban élünk. De lehetséges másféle világ is. PÁVEL: Másféle világ?! ARKAGYIJ: Ügy van, de mennyire! BAZAROV: Ha már a cselédségnél tartunk, az önök szolgálója, ez a Fenyics- ka ... jól mondom a nevét?... ez aztán bájos teremtés, komolyan mondom, azt hittem, valami kisasszony! Meglátják, uraim, egy szép napon nem is lesz különbség, senki sem fogja tudni, ki az úr, ki a muzsik, ki az iparos, el fognak tűnni a kiváltságok. Pompás tea, ez most jólesik a reggeli kirándulás után ... (Csend. Pável és Kirszanov összenéznek.) ARKAGYIJ: Valóban, magam is úgy találom, hogy szemrevaló fehérnép ez a Fenyicska ... (Csend.) PÁVEL: Fenyicska nem cseléd. Igaz, Nyikoláj? KIRSZANOV: Igaz, igaz . . . 3»
