Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 5. szám - VERS - PRÓZA - Páskándi Géza: A vigéc
SZUNNYAY: A kupaktanács! 0, hogy gyűlöllek benneteket... Hogy hová tettem az eszemet, hová? SZUNNYAYNÉ: All az alku? (Kia csend.) SZUNNYAY (végigméri): Épp téged delegáltak! SZUNNYAYNÉ: Az én kinézetem a legelőnyösebb. SZUNNYAY: A gátlástalanságod a legelőnyösebb. Most bezzeg összefogtatok. Néhány éve még úgy utáltátok egymást, mint a latrinát. SZUNNYAYNÉ: Ha te lator vagy, én nem feltétlenül vagyok latrina. (Máx hang.) Tehát dolgoznod kell értünk, akik fenntartják híredet és nevedet... Gyermekeidért! SZUNNYAY: Nem érted, hogy kiégtem? Nincs egy épkézláb gondolatom. Üres lett a fejem. Értsétek meg! Akasszam fel magam? Igen, azt fogom tenni, s akkor újra meg újra kiadják a válogatott, vagy az összes műveimet, ti pedig élhettek belőle! Igen, ezt fogom tenni. Felakasztom magam! (Tépi le a nadrágtartóját, hisztériásán. Az asszony lefogja. Homlokon csókolja.) SZUNNYAYNÉ: A nadrágtartó nem jó. Nyúlik, és földet ér a lábad. Különben is rosszul tennéd. Benned még sok regény van, Szunnyay. Sok jó regény. Hát gondold meg. Neked is jobb, ha az életműved nagyobb. Hát nem érzed, hogy mi is a te halhatatlanságodért küzdünk, nem csupán te magad? SZUNNYAY: Szabad akarok lenni! Azt írok, amit akarok! Akkor írok, amikor akarok! (Belépett halkan Pénzes.) Szabad akarok lenni! Tőletek, mindenkitől! Még az olvasóktól is! (Mintha Pénzes felé.) SZUNNYAYNÉ (észreveszi Pénzest): Szóljon hozzá... hát épeszű az én szerencsétlen férjem? (Zsebkendőt vesz elő, erőlteti a könnyeket.) SZUNNYAY: Hát maguk ismerik egymást? PÉNZES: Ö, véletlenül összefutottunk... (Nyilván most találja ki.) Amikor lefelé mentem, éppen tőlem kérdezte meg, itt lakik-e maga... Mondtam, hogy jóbarátok vagyunk ... ennyi az egész. SZUNNYAY: Hallotta... szabad akar lenni? Lehet ilyet ép ésszel kijelenteni? PÉNZES (Csitítgatva megtapogatja a nőt, de kissé hosszasabban): Menjen csak szépen haza. Majd én próbálok beszélni vele. SZUNNYAY (ordít): Velem erről soha! (Kirohan.) SZUNNYAYNÉ: Ó, drágám! Az utóbbi időben nagyon elhanyagolsz. (Átöleli, ölébe ül.) PÉNZES: Ne itt! Ne itt! SZUNNYAYNÉ: Miért ne? PÉNZES (körülmutat): Nem tudok egy kitörni készülő vulkánon... A végén elöntené a fenekedet a forró láva. SZUNNYAYNÉ: Juj! (Felugrik.) Ne ijesztgess! (Körbepillant.) PÉNZES: Most már menj, mert dolgom van vele! SZUNNYAYNÉ: Hadd maradjak még egy kicsit. PÉNZES: Menj! Épp a te érdekedben! Hát nem a ti érdeketekben mentem bele ebbe az egészbe? Hogy a gyermekeiteknek biztosítva legyen a jövő. De el is várom a viszonzást! Valamennyi gyermeketek tagja lesz az előőrsnek. Elsősorban az ifjúságra van szükségem, SZUNNYAYNÉ (durcásan): No, de cicababa. Ez sértés. PÉNZES: Megmondtam, se cicababának, se Kipriánkámnak ne szólíts négy- szemközt. A Végtelen nem bratyizik, ringyó! 16 l
