Hevesi Szemle 17. (1989)

1989 / 5. szám - VERS - PRÓZA - Páskándi Géza: A vigéc

SZUNNYAYNÉ: Hát ezért mondom. Jól gondolja meg a gyermekáldás kérdé­sét, kedvesem. (Ráfújja a füstöt.) Mert maga nem gyereket, maga örökösi akar szülni. Jogutódot. A műre. Tehát maga egy műgyereket, egy gyer­mekművet akar létrehozni! ZSUZSA (összetörve): Mondja, hogy nem igaz ... nem ő írta ... SZUNNYAYNÉ: Mondja maga, hogy nem beszélt a szemölcsömről, meg a macskamosdásról..., ugyanis a szemölcsöt leszámítva, a többi szemensze- dett hazugság ... (Kis csend.) ZSUZSA: Hát jó. Kitaláltam a szemölcsöt is, mindent... SZUNNYAYNÉ: De honnan? ZSUZSA: Egyszerű. Közelhajoltam magához, így ni, és észrevettem ..., és ak­kor arra gondoltam, majd azzal sértem meg, hogy én már azt tudtam a férjétől... SZUNNYAYNÉ: Micsoda romlottság már ilyen zsenge korban. (Tűnődön.) Igaz, a büdös sajt is csak néhány hónapos. No és a Cristian Dior? ZSUZSA: Hiszen közelhajoltam... felismertem... Most halljam az igazat a levélről __ ( Apró szünet.) SZUNNYAYNÉ (kinyitja a táskáját, átadja): Elolvashatja... ZSUZSA (mormolva): Tisztelt Kovács Űr! A csatornázás ügyében reklamálok magánál... (összehajtogatja). És maga ezt olvasta fel, mintha ... ő írta volna? SZUNNYAYNÉ (táskáját mutatja): Láthatja, nincs benne több levél.... ZSUZSA: Hazudik! Akkor a nevemet... a Zsuzsát honnan tudja? SZUNNYAYNÉ: Ó, drága kislány! Mi sem könnyebb ennél. Itt ülök az asz­talnál, és látom azt a felbontott levelet: Kádas Zsuzsa kisasszonynak ... világos, nem? (Szunnyay belép.) SZUNNYAY: Hát te? Maga? Mi történik itt? SZUNNYAYNÉ: Ó, semmi, csak tréfálkoztunk... (Zsuzsa felkapja a levele­ket, dühösen kiszalad.) SZUNNYAY: Miért jöttél ide?! SZUNNYAYNÉ: Figyelmeztetni. .. lefeküdni lefeküdhetsz vele, de gyerek többé egy fia se... Ök is azt üzenik ... a gyermekek ... és pláne a mamák. SZUNNYAY: Ki akartok herélni?! (Hörög.) SZUNNYAYNÉ: Csak sterilizálni, édesem. A jövő nemzedék érdekében . Ami pedig azt illeti, hogy nem írsz egy sort se két év óta. SZUNNYAY: Az adó miatt kérlek! (Gúny.) SZUNNYAYNÉ: Hazudsz, kérlek! SZUNNYAY: Megtiltjátok, hogy gyereket csináljak, s megparancsoljátok, hogy ehelyett írjak regényt... SZUNNYAYNÉ (közbevág): Légy céltudatos, Szunnyay! Mert, ha nem írsz re­gényt, arra kényszerülünk, hogy emlékiratainkban közzé adjuk a ... vá­logatott szerelmes leveleidet, a malacságokkal és a politikai pikantériá­val ..., amiket három feleségedhez írtál. Nos? SZUNNYAY: Gyűlöllek! (Magához tér. Nyugalmat erőltet magára.) Mennyit kértek a levelekért? A saját leveleimért — mennyit fizessek? Halljuk? SZUNNYAYNÉ: Ezután minden évben írsz egy új regényt, fiacskám. És akkor mindhármunktól visszakapod ... 15

Next

/
Thumbnails
Contents