Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 1. szám - KÖZÉLET - Szalay Zoltán: Törvényben is elismert szabadságjogaink: gyülekezés és egyesülés
• Közélet Törvényben is elismert szabadságjogaink: gyülekezés és egyesülés M ire vállalkozik az Egri Öreg Diákok Baráti Társasága? A legalapvetőbb és elidegeníthetetlen emberi jogaink sora a gyülekezés és az egyesülés szabadságával kezdődik. Nemzetközileg a Polgári és Politikai Jogok Egyezségokmánya deklarálja ezt a tényt. Napjaink Magyarországán — a politikai intézményrendszer átalakításának, az új alkotmány létrehozásának időszakában — a jogállamiság megteremtése a cél. A hozzá vezető úton a legfontosabb kezdeti lépés volt, hogy a Parlament erre az esztendőre áthúzódó. 1988. évi téli ülésszaka január 11-én megalkotta a gyülekezési és az egyesülési jogról szóló törvényeket. Midőn megkerestük dr. Kerekes Lajost, az Egri Városi Bíróság elnökét, beszélgetésünk alatt mindenekelőtt a most hozott új jogszabályok születésének elvi motívumairól, leglényegesebb elemeiről és a pártalapítással kapcsolatos érzékeny pontjáról volt szó. Jogi szakember mivoltán túl, megkönnyítette a főbb kérdések körbejárását az is, hogy dr. Kerekes Lajos elnöke egy már létező, tevékeny egyesületnek is. Így gyakorlati tapasztalatairól is számot adhatott. A hatalom három ága — Parlamenti expozéjában Kulcsár Kálmán igazságügyi miniszter szimbolikus értékűnek mondta, hogy a jogállamiság kiteljesítésében éppen e két törvény jelentette a jogalkotási folyamat kezdetét. Az újonnan szabályozott jogosultságok érvényre jutása biztosítékot is nyújtó „hátteret” kíván meg. Megvan-e ez ma hazánkban? — Nyilvánvalóan az a jó társadalom, amely az állampolgárok érdekében létezik. Vagyis, ha akadálymentesen érvényesülhetnek az embereket megillető alapvető jogok. Amennyiben viszont ezek valamilyen sérelmet szenvednek, megvan a megfelelő lehetőség a jogorvoslatra. Ezért van többek között szükség az alkotmánybíróságra. De arra is módot kell adni, hogy a végrehajtó hatalom, például az államigazgatási szervek jogtipró döntéseivel szemben fel lehessen lépni. Ezt a feladatot látják el a közigazgatási bíróságok. Mindez azt feltételezi, hogy vissza kell térni az államhatalmi ágak Montesquieu által kidolgozott hármas megosztásának elvéhez. Sarkalatos, garanciális alapelv ez egy jogállamban, amelyben elkülönül egymástól a törvényhozói, a végrehajtói és a bírói hatalom. Az 1949 óta nálunk meglevő, kettős megosztás esetében — 40
