Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 4. szám - KÖZÉLET - Gábor László: Mi is az a reformköri mozgalom?
gyalni kell mindenkivel, aki felelősséget érez az ország sorsa iránt. Az ország jelenlegi válsághelyzetéhez a párt jelentősen hozzájárult. A nyomasztó tehertől meg kell szabadulni, ehhez jók a nemzetközi feltételek. Ami Magyarországon történik, az nemzetközi ügy, ez a felelősség határozza meg tetteinket. Pozsgay Imre, az MSZMP Politikai Bizottságának (azóta az elnökség) tagja hangsúlyozta, hogy a társadalmi reformmozgalom nélkül nem lesz társadalmi megújulás. A reformereknek meg kell tudni határozni önmagukat, hogy igazi partnerei lehessenek azoknak az erőknek, amelyek nélkül szintén nem lesz kibontakozás. Van az MSZMP-nek egy nagylétszámú része, amely nem kényszerül szemlesütve közlekedni ebben az országban. Ki lehet mondani, hogy a reformköröket, miközben a horizontális szerveződés új formáját mutatják fel, nem szervezeti, hanem nemzeti célok vezetik. Az MSZMP- nek nincs más útja, mint a reform, minden másfajta alternatíva katasztrófához vezethet. Ez az ország és ez a párt már néhány ilyent megélt. Az ország gondolatban már megtette a fordulatot. A párt akkor lesz újra kormányképes, kérhet vezető szerepet, ha most követi az országot. Reményét fejezte ki, hogy a reformkörök munkája nem múló epizódot jelent a párt életében, hanem a társadalmi kapcsolatok olyan inspirálója lehet, melyet hosszú ideig nélkülözött az MSZMP. A reformkörök dinamikus, mozgékony, szellemi és gazdasági kihívásokra élénken reagáló közösségek lehetnek, de úgy, hogy közben néhány alapvető kérdésben közmegegyezésre jutottak. Ezek közül legfontosabb, hogy békés úton lehessen megvalósítani az átmenetet egy sztálinista típusú berendezkedésből a demokratikus szocializmusba és annak politikai rendszerébe. A vita szelleme, gondolatköre és elszántsága mindenkinek bátorítást adott a politikai vállalkozáshoz. További eltökéltséggel az MSZMP megválthatja a belépőjét a társadalmi bizalom világába, s ezzel garantálja, hogy újra fontos tényezője lehet a nemzeti kiegyezésnek. A késő esti órákig tartott a vita a szekcióülések véleményével kapcsolatban. Végül a résztvevők szerkesztőbizottságot bíztak meg, hogy vasárnap reggelre állítsa össze a reformkörök platformtervezetét. Másnap nagygyűléssel fejeződött be a tanácskozás. A háromezer személyes, új szegedi szabadtéri színpad nézőtere zsúfolásig megtelt. Megérkezett addigra Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja (azóta a párt elnöke) is. A platformtervezetet hosszú terjedelme miatt nem olvasták fel, de később nyilvánosságra hozták. Mint Lovászi József, a Csongrád megyei reformkor képviselője hangsúlyozta, a reformkörök meggyőződése szerint a szegedi konferencia újabb lendületet adott az MSZMP-n belüli reformmozgalomnak. A tanácskozás résztvevői azt is elmondták, hogy a következő hónapokban szorosan együttműködnek egy valódi reformprogram kimunkálásában. A platformtervezet alap- gondolata: fel kell lépni a teljes bénulást, és erre hivatkozva a hatalomátvételt célzó türekvésekkel szemben. Az MSZMP „káderpártból” váljon marxista elkötelezettségű, baloldali közösségi párttá, amely merít a XX. századi szocialista mozgalmak és a polgári progresszió értékeiből is. Az állami szocializmust fel kell váltani egy más típusú szocializmussal, amelyben helye van a piaci gazdálkodásnak, az emberek valóságos nézetei kifejtésének, a képviseleti alapon nyugvó többpártrendszernek, az önkormányzati szabad tevékenységnek. Szakítson a demokratikus centralizmussal az MSZMP, működését a teljes pártdemokrácia jellemezze. Tükröződjön új névvel is a megújult párt dei- mokratikus szocialista jellege. Nyers Rezső rámutatott: nem forradalomra, hanem forradalmár szellemű és forradalmár bátorsággal végrehajtandó strukturális reformokra van szükség. Utalt arra, hogy 1953 óta jelen vannak hazánk szocialista mozgalmában a 56
