Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 4. szám - KÖZÉLET - Gábor László: Mi is az a reformköri mozgalom?
reformtörekvések, s ilyen kezdeményezések történtek 1956-ban és 1968-ban is. Arról is szólt, hogy az 1948-ban elkezdett modernizáció olyan útnak bizonyult, amelynek már nincs folytatása. Nem lehet viszont lemondani a megtett út értékeléséről, az eddigi modernizációs folyamat bevált, illetve csak ideiglenesen hasznosnak bizonyult elemeinek szétválasztásáról. Az ország helyzetét egy viharos tengeren veszteglő hajóéhoz hasonlította, de ebből az égi~ háborúból csak akkor kerülhetünk ki, ha segít a világos hajózási terv, a felelős és magabiztos kormányos, a tisztek és a legénység közötti bizalom és együttműködés. Az MSZMP elhatározta, hogy kiszélesíti a politikai intézmény- rendszerek bázisát, nem akarja tovább egyedül gyakorolni a hatalmat. A pártértekezlet vagy kongresszus eredménye csak bátor program lehet. Nem lehet cél a belső viszály erősítése, az MSZMP tagjainak egymás elleni harca, hanem csak az összefogás, a nemzet kérdéseinek jobb megoldása. Alulról építkező, demokratikus elveken nyugvó MSZMP nélkül a nemzet hajója további veszteglésre lenne kényszerítve. így ért tehát véget a szegedi két nap, amely folytatása Budapesten várható: oda hívták meg az ország reformköreinek képviselőit a nyár végére. Addig pedig tovább folyik a munka a különböző műhelyekben, hol így, hol úgy — de mindenütt a jobbra törnek a reformkörök tagjai. Bíznak abban, hogy lehetséges új megoldásokat, új utakat találni. így fejeződik be a közrebocsátott platformtervezet: „Ezen értékek mentén hosszú távon széles társadalmi koalíció alakulhat ki, amelynek első lépéseként kezdeményezzük a fordulatban érdekelt valamennyi politikai erő műhelybeszélgetéseit, függetlenül attól, hogy ezek mely politikai szervezethez tartoznak. E beszélgetések is járuljanak hozzá ahhoz a széles nemzeti közmegegyezéshez, amelyen az ország új alkotmányának alapulnia kell.” Gábor László 57
