Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 4. szám - KÖZÉLET - Gábor László: Mi is az a reformköri mozgalom?
akik mindenáron meg akarják tartani a hatalom monopóliumát, a másik részről pedig azokat, akik a kommunistákat a nemzeti koalíció sáncain kívül szeretnék látni. A gazdaság és tulajdon reformjáról az hangzott el, hogy megreformálni csak működőképes rendszert lehet. A gazdasági növekedés kizárólag a folyamatos szerkezetváltásra alapozható. Többé nem szabad elfogadni olyan programot, amely rövid távú érdekeknek rendeli alá az ország hosszú távú fejlődését. A gazdaságot felülről dinamizálni már nem lehet, most már egyszerűen a gazdaság reformjára, hanem gazdasági rendszerváltozásra van szükség, hangsúlyozta több neves közgazdász is. A felszólalók elsősorban a politika és a gazdaság szétválasztásában, a tulajdonosi rendszer megreformálásában és a piac kialakításában jelölték meg a fő tennivalókat. Ehhez azoktól az ideológiai terhektől kell megtisztítani a gazdaságot, amelyek az elmúlt évtizedekben rakódtak rá. Ezek nem pusztultak ki pusztán a reformretorika útján. A tulajdonosi rendszer átalakításával kapcsolatban szélsőséges vélemények is elhangzottak. Így például a gyárak teljes népi részvényesítése, vagy az állami tulajdon visszaadása magántulajdonba. Többen kiemelték az átalakulási törvénnyel kapcsolatban: a jogszabálytervezet szóljon csak az átalakulás lehetőségeiről. A tulajdonlás kérdéseit válasszák külön, az új, sokszínű tulajdonosi rendszer a gazdaság természetes fejlődése útján alakuljon ki. Az is elhangzott, hogy meg kell próbálni a lehetetlent: a külső egyensúly megőrzésével együtt kell bővíteni a vállalkozások mozgásterét. A társadalmi állapotaink és a reform összefüggéseit tárgyaló szekció központi gondolata az volt, hogy ha egy történelmi út járhatatlanná válik, akkor modellváltásra van szükség. Rámutattak többen, hogy ma minden politikai erő — az MSZMP is — a nagy egész kérdésével foglalkozik, holott égető szükség volna a társadalom mikrostruktúrájának átalakítására, mert a reformok eddig itt még mindig elakadtak. Külön vizsgálták a kultúra, az oktatás és a nevelés oldaláról az átalakulás szükségességét. Többen azt javasolták, hogyne taktikai megfontolások döntsék el a választások időpontját, arra figyelmeztetve, hogy az átrendeződés csak legitim kormánnyal lehetséges, amely szavazatok útján kapott bizalmat. Késő este újra plenáris ülésre gyűltek össze a résztvevők. Ezen felszólalt Vastagh Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, (azóta a Központi Bizottság Politikai Intézőbizottságának tagja) az MSZMP Csongrád Megyei Bizottságának első titkára is. Elmondta, hogy fontosnak tartja, hogy az MSZMP- reformkörök az ország nyilvánossága előtt mondják el, hogy miként látják az ország és a párt helyzetét. Ezzel eloszlatják azokat a kétségeket is, amelyek e körökkel kapcsolatban a pártközvéleményben éltek. A tanácskozás hangú latából kiderült: a reformkörök a párton belül kívánják a változásokat végbevinni. Ügy, hogy szellemi, kritikai műhelyvoltukból továbblépnek, széles, párton belüli mozgalommá válnak. Ez a legfontosabb garanciája annak, hogy a párt válaszolni tudjon a társadalom kihívásaira. Ez a folyamat erősíti a párton belüli demokráciát, biztosítja azt, hogy politizálóvá váljon. A tanácskozás alátámasztotta, hogy a reformkörök képviselői úgy vélik: a párt reformja nem önmagában a párt érdeke. Felismerték és kifejezték, hogy összefügg és összekapcsolódik a társadalom reformjával. Ez a felelősség készteti a reformkörök tagjait arra, hogy még radikálisabban követeljék a párt reformját. Mindent meg kell tenni, hogy a reformszellem kifejeződjön a mindennapok gyakorlatában. Ez teremti meg a párt hitelét. A többpártrendszer fontos eleme a politikai struktúrának, de ez nem a demokrácia alapértéke, össze kell kötni más reformokkal. Szükség van gazdasági kitörésre is, rövid időn belül. Tár55
