Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 4. szám - VERS - PRÓZA - Jank Károly verse
JANK KÁROLY Külváros Üszkös szeméttelepek Tántorgó házak Gúzsbakötött fények Eltemetett, felemésztett vágyak. A repedt körmök világa. Gyere nézd meg, itt is élnek Emberek. Egymás mellett a poros úton — oly jó ez az együttsét nem szólsz, én sem szólok, fölöttünk áttetsző az ég. Egymás mellett — akár két idegen tisztul a por lábunik nyomán. Arcunkra sokatmondóan ül ki e néma összetartozás .. . Hajnalodik Beleharsogunk az éjszakába s a föld behorpad a talpunk alatt. Az ég ezüst szögekkel kivert némaság — sivatag elalélt csöndje. Megcsap a tisztító, hideg szél lehellete, s a felkelő nap rubin sugarai világosságot gyújtanak. Táplálják izmaink suhanását, az akarat szikráját pattintják belül a csontban, felforrnak és kisugároznak a messzeségbe, a tűzglóriás komor épületek fölé. A hajnalt viszik tovább. 28 Együtt
