Hevesi Szemle 17. (1989)

1989 / 4. szám - VERS - PRÓZA - Balogh Béni: Foglalkoztassuk a szalmákat

akkor ki kell mosnia az üres befőttes üvegeket is... A hiányok pótlására még pénzt is kap tőlem. Nem sokat ugyan, mert a patikai üvegek árából legalább a felét erre kell fordítania.

— De ez csupán két délután! — szólt bele a szőke!

A csinos barna rejtélyesen nézett rá.

— Ne félj, még nem vagyunk a végén... Mert a másik- kamra, mármint a fáskamra, szóval a pince következik. Ezt is rendbe kell tenni egy évben egyszer... A gizgazok, a törmelékek kitisztítása, kihordása is legalább két délután . .. Amikor pedig ezzel kész van, akkor jöhet a fa, mármint a tűzifa!... Tudod, ezt legjobb nyáron hozatni. Nem ázik meg, nem penészedik meg és nem kell a nedvességet is megfizetni.

— Hogy te milyen okos vagy — ámult a szőke.

— Koszi szépen, de folytatom.

— Izgatottan várom.

— Szóval, a tüzelőszállítást is erre a két hétre irányíttattam . . . Kivesz egy napot, s az alatt elintézi.

— Délre átveszi a tüzelőt, s délután mehet a Palatínus strandra, a sok csinibaba közé! — kajánkodott a szőke.

— Nono, édesem! Lassabban az álmokkal! Elintéztem, hogy kora délután hozzák. Ezzel is kedvezek Lalinak, így délig aludhat. (Mert aludni nagyon szeret a lelkem.) Legalább lesz ereje ahhoz, hogy átvétel után sorba rakja, egyszóval, jó pestiesen szólva, „fölslichtolja” a fát!

— Ez akármilyen bőven számolom is, nem több, mint egy heti elfoglaltság — ugratta a szőke.

— Nyugadj meg, édesem, van még program — emelte fel kezét a csinos barna. — Ugyanis hátra van a Marci!

— Marci ? ... Ki az a Marci! ?

— Hát az unokaöcsém!... Lajosmizsei gyerek, most végezte a hatodik általánost, s a beteg manduláját ki kell vetetni. A nyár erre a legalkalmasabb, legalább nem mulaszt az iskolából.

— Zseniális! — lelkendezett a barátnő.

— No, igen ... Bár ma már csupán négy-öt napig tart az egész, de La- likámnak ez is ad egy kis elfoglaltságot. Legalább kétszer meg kell látogatnia. Egyszer bekísérnie, egyszer visszahoznia ... Aztán vonatra tenni. .. ece- terá ... eceterá.

— A vasárnapok kimaradtak! — csattant fel újabb kajánsággal a szép, szőlke barátnő.

— Tévedsz, édesem ... Erre is gondoltam. Egy feleségnek mindig körültekintőnek kell lenni... Délig Lali főz, nagyon szeret a lelkem kotyvasztani; délután pedig kivillamosozik a rákosi temetőbe. Az jó messze van, s már éppen ideje, hogy a szegény jó Náncsi néni sírját egy kicsit rendbe hozassa... Ott, a sírok közötti pádon, az árnyas fák alatt, ki is pihenheti a heti fáradalmakat.

— Óriási! — kiáltott fel átszellemült elragadtatással a barátnő.

— Hja, öregem — fújta fölényes nyugalommal cigarettája kékes füstjét a csinos barna. — Foglalkoztatni kell a szalmáikat... Különben, tudod . . .

— Tudom — nézett rá megértő tekintettel a szőke, majd mintegy adott jelre, szúrós szemekkel egyszerre végigmérték magányosan üldögélő alakomat.

Ne is mondjam, hogy mennyire meglepődtem ...

— Hát ezek sejtik? — szúrt belém a gondolat, s amilyen gyorsan csak tudtam, fizettem, mert engem is várt otthon a szabadságidőre kiosztott munka ...

27