Hevesi Szemle 17. (1989)

1989 / 4. szám - VERS - PRÓZA - Farkas András verse

FARKAS ANDRÁS

Egri zsoltár*

Ünnepi órán Földi szavunkat, Égre emeljük, ó, Uram-lsten,

z

Irgalom, áldás,

Tárt kegyelem kell, Mert az erőből Sorra kifogytunk,

Sok nyavalyánk közt Űj bizalommal Látni szeretnénk Távoli arcod,

Nyújtsd ki fölénk, tartsd Nagy kezedet ránk,

Tedd, ha csodára Lenne ma szükség,

Hűen a bajban, Hódolatával Térdel elébed Itt a közösség,

Tedd, ahogy akkor Régen, Egernél, Százezer ellen Két ezer által!

Nem panaszolnánk Nagy sebeinket, Ennek a kornak Megcsapatását,

Lelkedet adtad Nékik, a bátor Harcosokat nem Verte pogányság,

Még az időtől Fogva, hogy Istvánt Római módon Megkoronázták,

Drága reménység, Templomi ének, Nászi vigaszság, Dal temetésre

Nagy fiainkban, Él a magyarság, Szellemi létünk, öntudatunk van.

Minden időben Érteni tudtad Híveidet, ne Végleg adóztass!

Adtad a tájat Múltat, a mát; a Messzi jövendőt Kéri a nép is!

Szóljon a hangod, Halljuk, ahogy zeng : Mint a zsarátnok, Égve világíts!

Szép anyanyelvűnk Büszke ajándék, Bárhol a Földön Vigasz a mában,

Munka, imádság Rendre feleljen Néked, ahogy kell, Most meg örökké!

* Megzenésített« Szokolay Sándor Kossuth-díjas. A kórusmü bemutatóját 1989. május 26-án tartották az egri Gárdonyi Géza Gimnáziumban, az intézet 300 éves jubileumára rendezett ünnepségen.

14