Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 4. szám - VERS - PRÓZA - Simonyi Imre költeménye - Páskándi Géza: A vigéc
PÉNZES: Hogy Titulescót mondok? így hallottam a professzoraimtól.. Szóval — Titulesco? KÁDAS: Mehet. Illetve: dehogy. Nem akarom feledni! PÉNZES: Mert haragszik rá?! (Szigorú. Irányítja a lámpafényt.) KÁDAS: Nem akarom feledni! (Dacos.) PÉNZES: Hát jó. Akkor vissza a magyarokhoz. Madách, Katona József, Radnóti, József Attila? KÁDAS: A költők, vagy a színházak? PÉNZES: Ej, színházak! A költők, Kádas, a költők! (Keményen.) KÁDAS: Még maradjanak egy icipicit. < PÉNZES (komoran): Én idejében szóltam. (Lecsap). Ady Endre? KÁDAS: Hát még ... Nem szeretném elfelejteni. PÉNZES: Kádas... ez az ember vérbajos volt. Miért terhelné vele az agyát. Minden kiszorított név, dátum — újabb és újabb felszabadított területet jelent az agyvelőjének. Szűzföld a jövendő szellemének! S mi meghódítjuk a szűzföldeket! A szűzhegyeket és szűzfolyókat, a szűztavakat! A természet mellére térdelünk és győzünk, Kádas! (A másik fejét kopogtatja. Kikapcsolja a fényt.) KÁDAS: Ady... még maradjon, uram. (Nyög.) PÉNZES: Lajos király? KÁDAS: Me-melyik? (dadog.) PÉNZES: A magyar. A kicsi Lajos. Aki a mohácsi csatavesztés után a Csc- \e-patakba fúlt. És nem a csermelybe, Kádas, mert azt már elfeledte! KÁDAS: Szegényke. PÉNZES (komor): Mit sajnálja? Csak semmi szánalom. Kis vacak patakba fulladni... KÁDAS: Áradás volt, uram. PÉNZES: Akkor is! (Legyint, komolyan dühös.) KÁDAS: Igaza van. El van felejtve, uram. PÉNZES: Árpádházi Szent Imre herceg? Nos!? KÁDAS: Ártatlan egy lélek! PÉNZES: Ügyis csak egy vaddisznó ölte meg! KÁDAS: Rendben van, uram! PÉNZES: Akkor legyen egy kis árukapcsolás. Felejtse el Zrínyi Miklóst is KÁDAS: De miért? PÉNZES: Költő és hadvezér létére őt is a vaddisznó terítette le. Felejtsük el az összes vaddisznósokat, Kádas! És a várkapitányokat... Dobó István! Török már egy szál se! KÁDAS: Írja be. Várjon csak, ez hány ...? Nem lesz túl sok egy napra? (Tétova.) PÉNZES: Azért a gépért, amit a neje kivitt a konyhába? Számítsa ki Kádas, megér legalább ötvenezer forintot. Mennyibe jön egy tojás? Mondjuk egy-két forint?! Nos, néhány kiló kukorica, víz...? S mennyibe kerül a vele való munka ...? Magának egy csirke belejön, mondjuk, húsz forintjába, legyen harminc, de akkor sokat mondtam ... Na hát akkor! Tiszta haszon! Nézzük csak dátumokat is. Október 31! KÁDAS: Az mi? (Kicsit ijedt.) PÉNZES: A reformáció emlékünnepe. KÁDAS: Úgyis nehéz megjegyezni. PÉNZES: Május 1. KÁDAS: Azt ne! PÉNZES: Mi ez a vehemencia, Kádas? 10
