Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 4. szám - VERS - PRÓZA - Simonyi Imre költeménye - Páskándi Géza: A vigéc
SZUNNYAY: Erős ember. Valamiként erős. (Halkan.) Ö tiltatta be a könyvemet. KÁDAS (suttogva): Mit beszél? SZUNNYAY: El is hiszem neki. Valakik állnak a háta mögött. Fontos emberek Mindent megengedhet magának. Pénze van .. . KÁDAS: Hiszen magának is van pénze. SZUNNYAY: Ez csak a látszat. Én három volt feleségemet tartom el . . . Gyermekek, miegymás. Mit gondol, mért lakom én albérletben? Már unokám is van, Kádas úr. Unokám is. Ne haragudjék azért a pizsamagombért Szeszélyesek a fiatalok. Hiába mondom én, hogy: kislány, unokám is van, ha ő egyszer fel akarja varrni azt a gombot. KÁDAS (felhördül): És elharapja a cérnát! (Jön Pénzes egy szerkenytűvel.) PÉNZES: Még nem fogott hozzá, Szunnyay úr? SZUNNYAI: Mihez, uram? PÉNZES (Természetesen): A regényhez! A feledés és a fantázia viszonya, amiről beszéltem. Elvárnám, hogy remekmű legyen. (Szunnyay idegesen kisiet. Most az ajtó óvatosan kinyílik, Zsuzsa belopakodik lábujjhegyen Szunnyay után.) No, tessék, felfrissítem azt a petyhüdt fantáziáját, s akkor még ő durcás- kodik, akárcsak maga. KÁDAS (a szerkentyűre) Ezt kell eladnom? (Remény). PÉNZES: Hozzon egy tojást. KÁDAS: Azonnal. PÉNZES (utána): Kukorica van? KÁDAS: Szerzek, uram, a házmestertől. Annak mindene van. PÉNZES: Legalább két-három kilót. És vizet. Siessen. (Kádas el. Pénzes babrál az automatán, amelyen lyukak, tölcsérek vannak. Jön Margit.) MARGIT: Uram, flekként sütök ebédre, jó lesz? PÉNZES: Ma én főzök maguknak. Nektek . . . MARGIT: Ó, Kiprián! (Hála, rejtett vágy, enyhe kacérság.) PÉNZES: Mondtam, a keresztnevem ne. Mondd azt, hogy strici. MARGIT: De, hát... PÉNZES: Azt mondod, hogy strici, hallod, te kurva. MARGIT: Jó. Strici. PÉNZES: Sziszegd! MARGIT: Sziszegem. Strici! PÉNZES: Az anyád . .. (Karját hátracsavarja, cipeli a nyögő asszonyt a fürdőszoba felé.) MARGIT: Csukjuk be az ajtót. Jöhet minden percben . . . PÉNZES: Hadd lássa. (Nyitva hagyja az ajtót. A kád szélére ül, az asszonyt letérdelteti.) A veszély olyan mint a korbács. Mint a sarkantyú. MARGIT: 0, Kiprián! PÉNZES: Stricit mondjál, te kurva ... te süket kurva. MARGIT (engedelmesen): Strici! PÉNZES: Sikoltsad! MARGIT (sikoltva): Strici ! (Zsuzsa berohan hálóingben. Megáll dermedten a fürdő előtt, háta mögött Szunnyayval.) ZSUZSA: Hát akkor még nekem... még nekem... nekem mondják... Jöjjön . .. (Kézenragadja, visszasietnek.) MARGIT: A kislányom . . . 7
