Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 4. szám - VERS - PRÓZA - Simonyi Imre költeménye - Páskándi Géza: A vigéc
PÉNZES: Rá is rá kerül, a sor, ne félj. MARGIT: Azt nem hagyom! (Felugrik. A másik valósággal földre dobja.) PÉNZES: Ne ugrálj. Kaptál tőlem automatákat! Akkor tűrjél! (Leveti magát, magára húzza az asszonyt. Jön lihegve Kádas egy tarisznya kukoricával.) KÁDAS (bekiált): Mindjárt hozom a tojást is. (Óvatosan közeleg a nyitott fürdőszoba ajtóhoz.) Nem zavarok? PÉNZES: De zavar! KÁDAS: Margit, te vagy az? MARGIT: Nem ismer fel hátulról. Ki lenne? KÁDAS: Pardon. Megfázol a kövön. , MARGIT: Pénzes úr van alul. Meg a bunda. KÁDAS: Pénzes úr, megfázik. PÉNZES: Igaza van! (Lelöki az asszonyt magáról, feláll.) Miért mondta, hogy megfázom. Most elrontotta az örömömet. Eszembe juttatta, hogy meg is lehet fázni. Pedig már elfelejtettem. Addig jó, amíg nem jut eszünkbe Addig vagyunk boldogok ... KÁDAS: Mennyire igaza van. PÉNZES: No, ide azt a tojást s a vizet! (Kádas siet, Margit utána a konyha felé.) , MARGIT: Várj, segítek! (Kádas máris vissza a tojással, halkan.) KÁDAS: Tudja meg, hogy hálás vagyok magának. Hallottam ... PÉNZES: Mit? KÁDAS: Hogy kurvának nevezte. Jól teszi. Én helyettem is mondja neki. Kétszer mondja neki mindig. Egyszer én értem, egyszer önmagáért. Maga felszabadított engem! PÉNZES: Az már igaz! KÁDAS: Amióta maga vele a fürdőszobában meg másutt... a padláson PÉNZES: Néha a folyosón ... Azóta vagyok reumás ... KÁDAS: A pincében ... PÉNZES: Még ott volt a sufni is... A ruhaszárító... A kolbászfüstölő .. . KÁDAS (nem is akarja hallani): Szóval amióta őt úton-útfélen jól... ránc- baszedte... én rá merek kiabálni. És azóta eltűri. .. Köszönöm... Köszönöm ... PÉNZES: Hol az a víz? (Jön Margit egy nagy fazék vízzel.) PÉNZES: No, nézzék meg. Üres, igaz? (Mutatja az automatát, mint a bűvészek szokták.) KÁDAS: Igaz. PÉNZES: Átfújhatnak rajta. Fújjanak át! Közben én beöntöm a vizet, a kukoricát, hogy annyival is hamarabb kész legyen! (A házaspár kétoldalról belefúj, nagy tüdővel.) KÁDAS: Érzem! (Tenyerét a másik oldalra tartja.) MARGIT: Én is! PÉNZES: No, akkor kezdhetjük. Jól figyeljenek... Ide teszem a tojást. Tehát ide öntöttem a kukoricát, ide a vizet, aztán be a konnektorba. Megnyomom a gombot, aztán ezt, aztán ezt, és végül ezt. Stoppolják az időt. Három és fél perc. Igaz? Most kinyitom ezt a kis ajtót. Tessék! (Egybensült csirke gőzölög. Azok majdnem leesnek a székről.) KÁDAS: Ó, Kiprián, maga igazi lángelme! (őszintén.) MARGIT: ö, Kiprián, maga igazi lángelme! (őszintén.) 8
