Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 4. szám - VERS - PRÓZA - Simonyi Imre költeménye - Páskándi Géza: A vigéc
SZUNNYAY: Nem, erre valóban nem gondoltam. (Eltűnődik.) PÉNZES (érzi, most kell verni a vasat, amíg meleg): Szunnyay — Szunja — nulla — zéró. ön nem tudta, hogy a szunja nullát jelent... de valami véletlen folytán mégis írt egy könyvet, amelyben a Zérus bolygó szerepel Nem tartja ezt különösnek? SZUNNYAY: Nem is tudom ... (Zavart.) PÉNZES: Más szóval ön a nevében foglalt, más nyelven szóló üzenetet tudtán kívül lefordította ... holott ön nem tud hindu nyelven ... Nos — gondolt-e arra valaha, hogy ami a képzeletünkben megjelenik, annak a valóságban is lennie kell. SZUNNYAY (szinte hökkent): Hogy érti ezt? PÉNZES: Tegyük fel, a fantáziánk semmi más, mint mindaz, amit valahol másutt más emberek már elfeledtek. SZUNNYAY: Talán világosabban ... PÉNZES: Tegyük fel, hogy van valahol egy bolygó, amelyen emberlényegű élő szervezetek élnek. Amit ők elfelejtettek, az mibennünk képzeletként él tovább... A mi képzeletünk tehát abból táplálkozik, amit ők valahol, valamikor elfeledték. Lecsapódik bennünk, mint ablakra a pára ... SZUNNYAY: Érdekes gondolat (Kis csend után.) PÉNZES: Magának adom. Legközelebbi könyvében felhasználhatja, ha . . SZUNNYAY: Ha... ' PÉNZES: Ha magáévá teszi eszméimet, belép a (suttogva) seregbe. Ha tagja lesz az előőrsnek. A tudományos-fantasztikus pártnak... Áll az alku? (Kis csend, Kádas lehúzza a vizet.) Hát nem pimaszság? Mi itt a legmagasabb dolgokról beszélünk, és ő közben lehúzza a vizet! Kádas! Nincs magában egy csepp áhitat se? (Kádas kilép.) KÁDAS: Hogy mi? PÉNZES: Nincs magában áhitat, Kádas! A nagy eszmék, nagy gondolatok iránt! Maga képes a föld sarába rántani mindazt, amit a legokosabb koponyák kigondoltak! Maga megszégyeníti az ész fenségét! Ezért még megfizet ! KÁDAS: Nem fog előfordulni, uram. Ma milyen árakat kapok öntől? (Alázat.) PÉNZES: Elfelejtette, mit mondtam? SZUNNYAY: Elnézést! (Bemegy a fürdőszobába.) KÁDAS: Uram, ne büntessen ilyen kegyetlenül. Kérem adjon munkát továbbra is! PÉNZES: Azt maga tőlem nem kap, Kádas! KÁDAS: De hát miért? PÉNZES: Süket maga? Miért? Mert nem tette magáévá az ügyet. Az eszmét. Azért. KÁDAS: De a munkámat becsületesen szorgalmasan . .. PÉNZES: Szorgalom, becsület — világnézet nékül, tudja mi az? Nulla. Sőt, két nulla, sőt három. KÁDAS: Nézze, én szemethúnytam, hogy a nejem... bement oda... borotválkozni ... Én ezzel nem törődök. Én fáradt ember vagyok. Vágyaim nincsenek. Én megértem őt. Legalább béke lesz a házban. PÉNZES: Én nem beszélek kétszer! (Kisiet, közben Szunnyay húzza le a vizet.) KÁDAS: Elment... elment... (Lerogyik, Szunnyay kijön.) Mit szól ehhez? Hát mit vétettem? , 6
