Hevesi Szemle 17. (1989)

1989 / 3. szám - PEDAGÓGIAI MŰHELY - Sárhegyi István: Látogatás az Egri Gép- és Műszeripari Szakközépiskolában

már a tantervek előkészítésében is, a véleményeket sok esetben mellőző összeállítások, avagy a végrehajtott változtatások nagyon megnehezítették a pedagógusok helyzetét. A diákoknak pedig a megnövekedett követelmények jelentik az alapvető nehézséget. A köztudatban ma még egyelőre mindig az él, hogy amennyiben egy fiatal nem felel meg a gimnáziumban, akkor majd elmegy szakközépiskolába, hiszen ott kevesebbet kell tanulni. Meg kell jegyeznem, hogy az elméleti oktatásra fordított idő valóban csekélyebb, ám a tananyag nem. Közismereti tárgyakból a gimnáziumi szint a követelmény, s ehhez járul még meglehetősen komoly szakmai képzés mind elméleti, mind gyakorlati téren. Azt hiszem, senki előtt sem lehet kétséges, hogy ma a technikum az egyik legnehezebb középfokú képzési forma. Ezen okból az első évfolyamon nálunk is magas a „lemorzsolódás”.

— Mi a véleménye a jelenlegi tantervről — részint ezt már érintette —, valamint a tankönyvekről? Elősegítik-e ezek a színvonalas oktatást?

— Igazán jó lenne, ha egyszer valaki vagy valakik egységesen átgondolnák, illetve megszerkesztenék a tanterveket, mind az általános iskolához, mind pedig a középiskolához, méghozzá az életkori sajátosságok figyelembevételével. A jelenlegiek egy része ugyanis a következő fokozat anyagából beépítve igyekszik a tanulók nyakába zúdítani az ismeretek tömkelegét. Az általános iskolákban sok olyan témakör előfordul, amely a középfokú oktatási intézményekben ismét visszatér, de amelyekkel mi sem tudunk elég mélyen foglalkozni, mert időnk nagy részét leköti az általánosból „hozott” hiányok pótoltatása. A mi tanterveink beépíthető, biztos alapként kezelik az általános iskolában tanultakat, s utat engednek a tanári szabadságnak, egyben pedig a bizonytalanságnak. A pedagógus ugyan az egyes anyagrészek tanításánál figyelembe vehetné az adott osztály összetételét és a helyi munkáltatók igényét, ám az országos megmérettetések egy meghatározott, általánosan elfogadott törzsanyagra, követelménynívóra épülnek. Az érettségi dolgozatok, a szóbeli tételsorok, a felvételi, a tanulmányi versenyek olykor tantérven kívülinek tekinthető témákat is tartalmaznak. Nehéz vállalni azt a felelősséget, hogy tanítványainkkal olyan ismereteket sajátíttassunk el, amelyekkel utóbb esetleg sehol sem boldogulhatnak. Nekünk tehát arra kell törekednünk, hogy diákjaink ne kerüljenek hátrányos helyzetbe. Ez ugyanakkor az ésszerű átrendezést kizárja, sőt nem egy területen túlzott elvárásokhoz vezet. Pedig nálunk is érvényes a mondás: aki sokat markol, keveset fog. Tény, hogy a műszaki élet, a mi szakmai területünk, gyorsan változik, korszerűsödik. Mindez napra kész ismereteket kíván a pedagógustól, s majd a jövő technikájának alkalmazását igényli a munkába álló gyerekektől. A tantervek nem ritkán megragadnak a már túlhaladottnál, a tankönyvek pedig még ennél is lassabban újulnak meg.

— Milyenek a gyakorlati képzést szolgáló feltételeik — gépek stb. — meg- felelnek-e ezek a holnap követelményeinek?

— Intézményünk gépparkja negyvennyolc, különféle szerszámgépből áll. Ezek a berendezések két forgácsoló tanműhelyben, illetőleg a gépfelújító bázison üzemelnek. A masinák meglehetősen elhasználódottak, fizikai állapotuk hozzávetőlegesen 50 százalékos. Sőt a helyzet még lényegesen rosszabb lenne, ha már esztendők óta nem működne az előbb említett gépfelújító részlegünk. Jószerivel csak a szinten tartáshoz elegendő az, hogy évente egy, esetleg két berendezés vásárlására és kettő felújítására futja. A műszaki nívói— a két CNC-esztergagép és a két új, egyetemes köszörűgép kivételével — rendkívül alacsony. A fémforgácsoló szakmunkásképzéshez bizonyos megszorításokkal még elegendő az, amink van, de a gépgyártás-technológusok képzéséhez már pillanatnyilag sem. Ahhoz, hogy megfelelő szakemberek kerüljenek ki a kezünk alól — legyen szó akár szakmunkásokról, akár technikusokról — a rendelkezésünkre álló géppark legalább ötvenszázalékos cseréjére lenne szükség. Nincs CNC-marógépünk, köszörűgépünk, egyorsós rúd- automatánk, korszerű, nagy pontosságú egyetemes esztergagépünk, hogy csak néhányat említsek a hiányzó dolgok közül.

— Érzékelik-e önök is a honi pedagógusok alacsony bérezésének hátrányait?

— Az a tény, hogy az oktatási intézmények dolgozóinak fizetése meglehetősen kevés, nem csak az intézményünkre jellemző. Éppen ezzel a dologgal függ össze, hogy nálunk sem könnyű — s feltételezem, hogy máshol ugyanilyen a helyzet1— az álláshelyeket megfelelő felkészültséggel, végzettséggel rendelkező pedagógusokkal, szakemberekkel betölteni. Sok-sok tanárnak komoly anyagi gondjai vannak — lakáshelyzet stb. —, s ez nem csupán a családi életére hat ki, hanem a munkavégzés minőségére is. Mindez gátja a szakmai önképzésnek éppúgy, mint a napi feladatok elvégzéséhez óhatatlanul szükséges regenerálódásnak. Sajnos képtele58