Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 3. szám - PEDAGÓGIAI MŰHELY - Sárhegyi István: Látogatás az Egri Gép- és Műszeripari Szakközépiskolában
nek vagyunk megfelelően elismerni kollégáink túlmunkáját, helyettesítéseit. Hiába vannak meg a pozitív célokat szolgáló rendelkezések, ha az azok végrehajtásához nélkülözhetetlen anyagiakat nem, avagy csak részben kapjuk meg. — S ha már a tanároknál tartunk... Szívesen jönnek-e ide oktatni? — Pedagógusokkal kapcsolatos létszámgondjaink eleddig nem voltak, hiszen minden új, illetőleg megüresedett állást be tudtunk tölteni. Sokat mond, hogy szakos ellátottságunk százszázalékos. Problémát inkább az okozott, hogy a kollégiumban is egyetemi végzettségűeket szerettünk volna foglalkoztatni, ám — egy-két kivételtől eltekintve — főiskolai diplomával rendelkezők jelentkeznek ide. Az elkövetkező tanévre is meghirdettünk mind iskolai, mind kollégiumi állásokat, s ez idáig a nyolc megüresedett helyre két pályázat érkezett. Mellesleg nyelv szakos, illetve mérnök-tanári állások is szerepelnek a „kínálatban”. Az utóbbi szakterületeken más megyei középfokú intézményekben szintén nincs túlzottan nagy bőség. Tartunk attól, hogy az idén képtelenek leszünk betölteni ezeket a helyeket. Tájékozódásunk, továbbá tapasztalataink alapján, mindennek okát abban látjuk, hogy a nyelv szakosok, valamint a mérnökök — anyagi természetű megfontolások miatt — nem pedagógusként kívánnak dolgozni. Üresedés nálunk részben nyugdíjazás miatt van, részben pedig azért, mert — a technikusképzés következtében — 1989 szeptemberétől először indul iskolánkban 5. évfolyam, ami új státusokat eredményezett. Kijelenthető, hogy testületünket a stabilitás jellemzi. Fluktuáció elsősorban abból adódik, hogy néhányan más városba költöznek, mások nyugdíjba mennek. Jelentéktelennek tekinthető azoknak a száma, akik azért kérik „felmentésüket”, mert Egerben kívánnak más intézménynél elhelyezkedni. A szakoktatók között akadtak néhányan olyanok, akik azért távoztak, mert magánipart váltottak ki. Ügy véljük, kollégáink szívesen dolgoznak itt. Ez egyben azt is jelzi, hogy a munkahelyi légkört jónak, nyíltnak ítélik. A bérezésről már szóltam, de ehhez azt is hozzá kell tennem, hogy megtartóerő lehet a munkahelyi tárgyi feltételek javulása is. Ezért öröm, hogy — mint erről korábban már beszéltem :— az idén elkészül az új épületszárny, ami nagyobb lehetőségeket teremt az oktatónevelő munkában. Nyilvánvaló, hogy mindez tovább javíthatja az itt tevékenykedők közérzetét, hangulatát. — Az iskola gazdálkodó egység is. Milyen módon jutnak plusz bevételekhez, s ezeket mire fordítják? — Gazdálkodásunkban jelentős szerep jut a tanácsi finanszírozás mellett az ár- és díjbevételeknek. Utóbbi bevételi formák közül két jelenős tevékenység az, amely hozzájárul intézményünk anyagi gondjainak néminemű csökkentéséhez. Nevezetesen: az iskolai tanműhelyben a tanulók által végzett termelői ténykedés, valamint a kollégiumi épület nyári szünet idején történő idegenforgalmi célzatú felhasználása. Ezen túlmenően, vannak még árbevételeink a tantermek tanfolyami célra történő hasznosításából is, csakúgy, mint a forgácshulladékok, a selejtes szerszámok stb. értékesítéséből. De nem szabad elfeledni a tmk-csoport gépfelújításait sem. A termelőmunka területén különféle vállalatokkal, üzemekkel, termelő- szövetkezetekkel állunk szoros kapcsolatban. Mindezek a partneri viszonyok nem csupán azért hasznosak, mert az említett egységek megrendelései segítik bevételi előírásunk teljesítését, hanem azért is, mert ők biztosítják a szükséges anyagokat, esetenként pedig a szerszámokat is. Ezáltal viszont költségvetésünket mentesítik ezen — tetemes összegbe kerülő — „kellékek” beszerzésétől. Az ár- és díjbevételek felhasználási körét rendeletek szabályozzák, amelyek lehetőséget adnak arra, hogy a hozzánk „befutó” összegek bizonyos százalékát fejlesztésekre, eszközök pótlására, a kollégiumi szobák otthonosabbá tételére, a tanulók egyéni jutalmazására, avagy közös kulturális igényeik kielégítésére fordítsuk. Ugyanakkor arra is mód nyílik, hogy — a feladatokhoz kapcsolódóan — dolgozóinkat anyagi elismerésben részesítsük. — Befejezésül ismertesse néhány szóval a külföldi kapcsolataikat, a tanulmányi sikereket... — Nos, évről évre van sítáborunk Besztercebányán, továbbá minden esztendőben kilenc diák az NDK-ba utazhat, nyelvi táborba. Kézilabdásaink a stuttgartiakkal tartanak kapcsolatot, az angolosaink pedig az olaszországi Trevisóval. De nem vagyunk ismeretlenek a bolgár tengerparton sem, s a sorba kívánkozik még a finnországi Lohja is. Ami a tanulmányi sikereket illeti: az idén két tanulónk is egyetemi felvételt nyert, egyikük az országos középiskolai tanulmányi versenyen ért el jó eredményt fizikából, a másik pedig az országos szakmai tanulmányi versenyen produkált kiválót. Úgy hiszem, már csupán ők is igazolják azt, hogy nem dolgozunk hiába. Sárhegyi István 59
