Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 3. szám - PEDAGÓGIAI MŰHELY - Sárhegyi István: Látogatás az Egri Gép- és Műszeripari Szakközépiskolában
továbbtanuláshoz is biztos elméleti ismereteket kellett adnunk diákjainknak. Mindezt természetesen úgy, hogy a megfelelő szakmai felkészültség mellett az általánosan elfogadott műveltségi követelmény is teljesítve legyen. — A GMSZ mennyire képes követni az élet támasztotta igényeket, gondolok például arra, hogy lesz-e munkájuk az innen kikerülő gyerekeknek. Egyáltalán, hogyan mérik fel ezeket az igényeket? — Az itteni képzési szerkezetben végbement változásokat éppen az élet diktálta. Megemlíthetném itt a beiskolázási területünkön jelentkező szakemberszükségletet, aztán felvételi lehetőségeinket, de éppúgy az oktatáspolitikai koncepciókat is. A vállalatok, az üzemek igényei széles skálán mozognak: így például éppúgy várják a végzés után azonnal jó teljesítményt nyújtó gyakorlati szakmunkásokat, mint a gyakorlati ismeretekben még elmaradó, de mélyebb és több területen alkalmazható elméleti képzettséggel rendelkező szakembereket. Ugyanakkor az is tény, hogy a különféle cégek még egy-két évre előre sem tudják biztosan megfogalmazni az akkori konkrétumokat, míg nálunk csupán négy-öt esztendő múltán lesz kész szakember a beiskolázottakból. Legfontosabb feladataink közé tartozik annak biztosítása, hogy végzős tanítványainknak ténylegesen ne legyenek elhelyezkedési problémáik. Iskolatanácsunkon is kiemelt témaként szerepelt a velük kapcsolatban álló termelési egységek terveinek felmérése, a lehetőségek megvitatása. A tapasztalatok összegzése a következtetések levonása vezetett az intézményünkben oktatott szakok megválasztásához. Ez persze, még nem mindenkor találkozik a hozzánk jelentkező fiatalok elképzeléseivel. Mert például, még mindig jóval többen jönnek villamos szakra, mint mechanikaira. Az elhelyezkedési nehézségek kivédésének van egy tartalmi oldala is. Olyan szakmai tudással, valamint általános műveltséggel és magatartásbeli értékrenddel kell útra engedni a tőlünk távozókat, hogy a munkahelyek — a korábbi jó tapasztalatok alapján — szívesen fogadják őket. — Hogyan alakulnak a fejlesztések? — Jelenlegi épületünk a tervezés időszakában még általános iskolának készült, utóbb azonban kiegészült a műhelyrésszel, és a rendkívül sok hiányossággal megépített kollégiummal. Ügy tűnik, mintha a megvalósítás szintjén különvált volna maga az építmény és annak leendő funkciója. Az évek során elvégzett módosítások hol javítottak, hol rontottak a helyzeten, hiszen bárminek a kialakítása valaminek a rovására történt. Vagy helyileg vagy a költségeket tekintve kellett szűkíteni a másik területet. Az elméleti oktatás arányának megnövekedése, a csoportbontási lehetőségek megléte tarthatatlanná tette az addigi állapotot, s szükségessé az iskolabővítést. 1988-ban aztán végre megkezdődtek a munkálatok, s a kivitelezés ütemét figyelembe véve, azt állíthatjuk, hogy a tervezett határidőre — 1989 július végére — el is készül ez a sok millió forintos beruházás. Ilyenformán nyolc új tanterem, fizikai előadó, rajz-, számítástechnikai terem, nyelvi és villamos labor, új mérőszobák, valamint szociális helyiségek teszik könnyebbé munkánkat. Méltó helyet kap majd gazdag könyvtárunk is, csakúgy, mint a szép eredményekkel büszkélkedő MHSZ-klubunk. Teremgondjaink — sajnos — még így sem oldódnak meg, hiszen továbbra sem tudjuk biztosítani, hogy minden osztályunk egy-egy tantermet a sajátjának tekinthessen. — Mit mutatnak a technikusképzés tapasztalatai? — Az első technikusosztályaink — ipari elektronikai, finommechanikai és automatizálási, valamint gépgyártás-tecehnológiai szakon — az elkövetkezendő tanévben végeznek majd. Ezért hát e téren eredményekről még nem nyilatkozhatok. Az azonban bizonyos, hogy az idáig vezető út csöppet sem mondható simának. A tantervek esztendőről esztendőre módosultak, hiányoznak a tankönyvek, fgy igen komoly és felelősségteljes feladat hárult az egyes szakmai munkaközösségekre. A tananyag kidolgozása, követelményszintjének kialakítása csak együttes tevékenység árán volt lehetséges. Bár munkaközösségeink jelentős részt vállaltak 57