Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 3. szám - PEDAGÓGIAI MŰHELY - Sárhegyi István: Látogatás az Egri Gép- és Műszeripari Szakközépiskolában
El kell érni, hogy az egyes településeken az arra legalkalmasabb intézményszervezet vagy egyén legyen a legújabb kultúra közvetítője. A művelődés tartalma legyen a szervezőerő. Középtávú programunkban előkészítjük, az elkövetkezendő ciklusban folyamatosan elkezdjük szervezni a megyei monográfiát. Ebben a munkában a tudományos kutatás fordítója a megyei levéltár lesz. At kell tekinteni a megyei tömegkommunikációs rendszerek összehangolási lehetőségeit. A közösségi rádiózás és tv-hálózat potenciáját a lakosság friss ifjúságának szolgálatába szükséges állítani. Az egyes települések vállalkozásának ebben is igen jelentős szerepe lesz a jövőben. Az előbbiekben felvázolt megyei kulturális koncepció a megyei szakoktatás javaslata. Akkor lesz belőle konkrét, megvalósítható, végrehajtható program, ha minden érdekelt, mindenki, aki ügyének érzi a művelődés sorsát, észrevételeivel, javaslataival gazdagítja. Látogatás az egri Gép- és Műszeripari Szakközépiskolában Folyóiratunk ezúttal az Egri Gép- és Műszeripari Szakközépiskolába látogatott el, hogy megismertesse az ott tanuló diákokkal1 az orgánum sokrétű tevékenységét, céljait. Ez adta az alkalmat arra, hogy az iskolában folyó oktató-nevelő munkáról beszélgessünk Szabó Péterrel, az intézmény igazgatójával. — Kérem, mindenekelőtt nagy vonalakban mutassa be az iskolát... — Diákjaink létszáma 600 körül mozog — mondja. — Jelenleg 590-en tanulnak itt, közülük tizenhat a lány. Kollégiumunkban 256 fiú lakik. A tanárok létszáma 84, jóllehet, összesen 144-en dolgoznak nálunk. Mint ismeretes, műszaki szakközépiskola vagyunk, egyike annak a kilencven iskolának, amelyekben 1985- ben kezdetét vette a technikusképzés. A jövő szakembereit, mechanikai és villamos szakcsoportban képezzük, s természetesen ránk is jellemző az útkeresés időszaka. A harmadik-negyedik évfolyamunknál a 4+1-es, illetve a 2-f3-as rendszer egyaránt megtalálható. Az első számok azt jelentik, hogy gépi forgácsoló szakmában tanítványaink a negyedik év végén érettségi-képesítő vizsgát tesznek, s érettségi, valamint szakmunkás-bizonyítványt kapnak, s a plusz 1 éves képzés elteltével juthatnak technikusi oklevélhez. A 2+3-as, illetve 2+2-es rendszerben a képzés az első két évben egyforma. Ezen időszak tanulmányi eredménye és a második esztendő leteltével írt felmérő dolgozatok alapján kerül valaki a plusz 3 éves technikusi ágra, avagy a plusz 2 esztendős szakmunkás területre. Negyedikben vizsga van. A szakmunkás ágon fémforgácsoló, gépszerelő és karbantartó, elektronikai, illetve irodatechnikai műszerész szakok indultak. — Szóljon néhány szót a valamikori indulásról, a tradíciókról... — A GMSZ a Dobó István Gimnázium szakközépiskolai tagozataként indult, s az 1971-72-es tanévtől lett önálló intézmény. Tény, hogy a szakközépiskolai képzés valamennyi formájával találkozhattunk itt az évek során. Szakmunkásképzési, illetőleg középfokú képzési célú szakokat oktattunk, majd visszatért a technikusképzés. Feladatunk mindig is kettős volt: az üzemek, a vállalatok a szakmában magas szinten teljesítő fiatalokat vártak tőlünk, ugyanakkor azonban a felsőfokú Kovács János „Testületünket a stabilitás jellemzi...”
