Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 3. szám - PEDAGÓGIAI MŰHELY - Kovács János: Heves megye kulturális fejlesztési célkitűzései az ezredfordulóig
bi törekvéseit az jellemezte, hogy hosszabb távra készüljön fel a hálózat. Nemcsak a kiegyensúlyozott időszakban, hanem a nagy létszámú korosztályok iskoláztatása során is jól meg tudjon felelni alapfunkciójának és [közelítsen a távlati célok felé. Jelenlegi mutatóink az országos átlag körüliek1, esetenként annál kedvezőbbek. A középtávú elképzelések arra irányulnak, hogy a /megnyugtató tanteremellátás mellett az infrastruktúra minőségét is javítani tudjuk. A fenntartókat arra ösztönözzük, hogy a tornatermek, tornaszobák, tanuszodák létesítését tartsák napirenden. Gyarapítjuk a szakosított tantervű osztályok indításának a feltételeit. Keressük a lehetőségét olyan szervezeti formáknak, amelyek segítik a lassabb ütemben fejlődő tanulók lemaradásának megelőzését. Kis létszámú csoportok, tantárgyi környezet kialakítása, az egyéni foglalkoztatás feltételeinek megteremtése nyit új utakat. Az általános iskola részfunkciója marad továbbra is a szociálpolitikai, szociális ellátási feladat. A családok terheinek enyhítése érdekében, a családanyák várhatóan további foglakoztatottsága mellett, bővíteni, javítani kell a napközi otthoni ellátást. Területi szociálpolitikai hatókörön túlmutató szükséglet az általános iskolások és óvodások ingyenes étkeztetésének (legalább napi 1 meleg ebéd) megszervezése, finanszírozása. A tanulók egész napos nevelését, foglalkoztatását a családok helyzetéhez alkalmazkodóan, ahhoz igazítva kell kialakítani. Társadalmi igény és szükséglet szorgalmazza a zeneoktatás szélesítését. A megyében jelenleg 6 zeneiskolában 14 helyen folyik zeneoktatás, ezt a feltételrendszert néhány év alatt legalább 1 zeneiskolával és 5 oktatási hellyel gyarapítani szükséges. Az általános iskola tartalmi fejlesztése a közoktatás átfogó korszerűsítésének keretében valósulhat meg. Ehhez Heves megyében az alkotó pedagógusok közreműködését, kísérletező, megújító törekvéseit használhatjuk ki. Tovább növeljük a bázisiskolák számát és javítani fogjuk az iskolák létesítményét és dologi feltételeit. Az alapfokú oktatás két szélső problémája a felzárkóztatás és tehetséggondozás, további kimunkálást és fejlesztést igényel, amelyet az intézmények fokozódó önállóságára szeretnénk ráépíteni (az intézményeknek közvetlen ellátási feladatokon túl, a mérési és alkalmazkodási lehetőségeik is saját rendszerükben jelentkeznek.) Minden eszközzel segíteni és szorgalmazni kell az alapfokon képző iskolák fő funkciójának megerősödését. A korábbi eltúlzott többletterheket vissza kell adni azokba a régiókba, ahová tartoznak (közművelődés, utánpótlás-nevelés, mozgalmi munka, lakóterületi közösségi tevékenység stb.). Az általános iskola egész nevelési programját mind erőteljesebben járja át az érzelmi és erkölcsi jelleg. Követhető és érzékelhető értékmintát kell biztosítani a szocializációs folyamatban. A középfokú iskoláztatás jelenleg a nagy létszámú korosztályok elhelyezésének, valamint a gazdasági szerkezetváltáson való alkalmazkodásnak gondjaiban működik. A strukturális arányokat bizonyos fokú stabilitással, a helyi lehetőségek változásaival együtt kell követni. Számítani kell arra, hogy bizonyos fiatalkorú vagy fiatal felnőttkorú népesség első munkába állása gondot fog jelenteni. A középfokú képzésnek tehát nemcsak a szakmai képzést, hanem az egyre sürgetőbbé váló műveltségszint-emelkedést is határozottabban kell szolgálnia. A változások kitörési pontjait a következőkben lehet elképzelni: az idegen nyelvek eredményes, hatékony tanítása feltételeinek és követelményeinek megteremtése. Számítástechnika és az alkalmazott elektronika munkaeszközjellegének elterjesztése. A humán szolgáltatás szakmai szintre való emelkedésének bevezetése, ebben való, úttörő jellegű megyei részvállalás. A szakképzésben a gazdaságos, integrált képzés felé való irányulás, a gimnáziumi képzésben magas követelményszintű, tiszta profilú gimnáziumok visszaállítása. A középfokú szakoktatás feltétel- és követelményrendszere részben a munkaerőt foglalkoztató termelőegységek, másrészt az oktatási intézmények belső igényei szerin alakulnak. Arra kell törekedni, hogy a kettő között harmónia legyen. Külön gonddal kell foglalkozni a konvertálhatóság szempontjából lényeges, egyébként gazdaságos, integrált képzési formákkal. A képzés első éveiben azonos közismereti alappal szolgáló tananyag és tantárgyi szerkezet lehetővé teszíx a tanulók ún. oldalági mozgását az érettebb pálya- választási elgondolásokat. Ezt követően a harmadik és negyedik, valamint a ráképzés (specializálódás) ötödik éve már a „mesterség” tanulásának értékes időszaka lehet. 54
